Szép lassan benzinhiányba bombázza Ukrajna Oroszországot: itt a fordulat a háborúban?

A Putyin-Trump alaszkai találkozót követően Ukrajna újraindította és jelentősen fokozta az orosz energetikai infrastruktúra elleni támadásait. Az ukrán haderő most már saját fejlesztésű, 3000 kilométeres hatótávolságú FP-5 Flamingó cirkálórakétákat vet be, amelyek 1000 kilogrammnál nagyobb robbanótöltettel rendelkeznek, és amelyek ellen Oroszország egyelőre nem tud hatékonyan védekezni - írja a G7-en megjelent cikkében Pletser Tamás, az Erste olajipari szakértője.

A támadások célpontjai között szerepelt a Barátság kőolajvezetéket kiszolgáló unecsai és nikolszkojei szivattyúállomás, valamint számos finomító Oroszország európai területén. Az ukrán erők sikeresen csapást mértek a Balti-tenger melletti Uszty-Lugában található Gazprom tulajdonú Balti-LNG terminálra is. A jelentések szerint az orosz finomítói kapacitások legalább 10 százaléka megsérült, ami az orosz nagykereskedelmi üzemanyagárak meredek emelkedéséhez vezetett. A novosahtyinszki finomító a támadást követően öt napon át égett.

Elemzők szerint logikusnak tűnik, hogy az Egyesült Államok jóváhagyhatta ezeket a műveleteket, hiszen Trump elnök így is nyomást gyakorolhat Putyinra. Az orosz olajinfrastruktúra sebezhetősége stratégiai előnyt jelent Ukrajna számára, mivel a létesítmények megsemmisítése Oroszországnak okoz jelentős problémát, miközben a világgazdaságra gyakorolt hatása korlátozott.

A világpiac vélhetően képes lenne kezelni a napi 2,4-2,5 millió hordónyi orosz finomított termék kiesését, különösen ha Oroszország kénytelen lenne fokozni jelenlegi napi 5,9 millió hordós nyersolajexportját. Globálisan elegendő szabad finomítói kapacitás áll rendelkezésre a hiány pótlására - írta a szakember.

Oroszország számára azonban súlyos következményekkel járna az európai országrészben található finomítók leállása. Az interneten már most is láthatók képek az oroszországi benzinhiányról és a hosszú sorokban várakozó autósokról.

Az orosz kőolaj-finomítói szektor még a szovjet időkben épült ki, elsősorban katonai és védelmi szempontok alapján. Három fő típusba sorolhatók: egyrészt az exportra termelő finomítók (például Tuapsze és Komszomolszk), másrészt az európai országrészben található, hazai piacot ellátó egységek (mint a moszkvai, kirisi, rjazanyi, volgográdi vagy jaroszlavli finomítók), harmadrészt pedig az Urálban és a Távol-Keleten található nagy, de kevésbé fejlett létesítmények.

Az orosz 6,5 millió hordó/napos finomítói kapacitás 40 százalékát nagy, de nem túl szofisztikált egységek adják, amelyeknél a köztes üzemek nagy területen szóródnak szét. Ez energiafelhasználási szempontból rendkívül rossz hatékonyságú, viszont katonai előnyt jelent, mivel nem lehet egyetlen rakétával megsemmisíteni őket.

Az európai országrészben 12 kiemelkedő finomító található, összesen napi 3 millió hordós kapacitással. Ezek látják el az orosz belső piac nagy részét, hiszen Oroszország európai részén él a 145 milliós lakosság 80 százaléka. Ezeknek a finomítóknak a Nelson-komplexitása 6,8, ami meghaladja az orosz átlagot. Mind a 12 finomító az ukrán területekről indított új cirkálórakéták 3000 kilométeres hatósugarán belül található, sőt, elméletileg a legnagyobb, omszki finomító is elérhető.

Az orosz olajfogyasztás napi 3,6 millió hordó, míg a finomítói szektor békeidőben napi 6 millió hordós termeléssel rendelkezik. Ez augusztus második felére napi 5,4 millió hordóra csökkent.

Az ukrán támadások nemcsak a finomítókat, hanem a fontos olajvezeték-csomópontokat is célba veszik. Az augusztusban bombázott unecsai és nikolszkojei állomások kulcsfontosságúak, mivel ezek látják el a 30 millió tonnás BPS-2 vezetéken az uszty-lugai exportkikötőt, a két belorusz finomítót és a Barátság vezetéken lévő két Mol-kőolajfinomítót is.

A támadások elsődleges célja valószínűleg nem a Mol elleni akció, hanem a teljes orosz olajexport blokkolása, beleértve a vezetékes exportot is. Ha Ukrajna kifejezetten a Mol-csoport ellen akarna fellépni, egyszerűbb lenne a Barátság vezeték ukrajnai szakaszát leállítani karbantartásra vagy katonai csapásra hivatkozva. Ukrajna számára az évi 200 millió dollár tranzitdíj elvesztése kevésbé fájdalmas, mint az a tudat, hogy ezzel Oroszország évi 5 milliárd dollár olajexport-bevételtől esik el.

Az európai orosz kőolaj-infrastruktúra rendkívül sérülékeny. A 12 kulcsfinomító, az öt nagy európai tengeri kikötő és a tucatnyi szivattyúállomás nem védhető meg teljesen az ukrán távolsági csapásmérő eszközöktől. A becslések szerint Ukrajna októbertől napi hét FP5 Flamingó rakétát gyárthat - részletezte.

Hozzátette: egyelőre nehéz megjósolni a keletkezett károk mértékét és a helyreállítás időtartamát, különösen mivel a finomítói és vezetékrendszer-eszközök jelentős része nyugati származású, amelyeket a szankciók miatt nehéz vagy lehetetlen pótolni. Az azonban bizonyosnak tűnik, hogy Oroszország számára egyre fájdalmasabbá válhat a háború folytatása. Hogy ez elegendő-e Putyin megállításához, azt a jövő fogja megmutatni.

Pletser szerint nem megalapozottak azok a jóslatok, amelyek szerint az orosz-ukrán háború eldőlt, és Oroszország biztosan győztesen kerül ki belőle. A nyugati oldal tovább eszkalálhatja a helyzetet – a kérdés, hogy mekkora további kockázatot és anyagi erőforrást hajlandó a konfliktusba fektetni. Egy nyugati kudarc nemcsak Ukrajna jövője szempontjából lenne meghatározó, hanem a globális befolyásért vívott harc és Kína további előretörése szempontjából is. Ha Oroszország megnyeri ezt a háborút és Ukrajna visszakerül az orosz érdekszférába, az Kína számára is zöld jelzést jelenthet Tajvan megszerzésére, ami a távol-keleti kereskedelem feletti kontroll elvesztéséhez vezethet a nyugat számára, végleg kikezdve az USA és a nyugati értékrend világhatalmát.