Sokkoló, ami a világban történik, minden örökre meg fog változni: ez alól Magyarország sem húzhatja ki magát

A világ teljes termékenységi rátája az elmúlt években folyamatosan csökkent, 2019-hez képest 6,2 százalékkal kevesebb, így átlagosan 2,25 gyermek jutott egy nőre 2024-ben. A trend az egész világon megfigyelhető, így a következmények is globálisak: a termékenységi ráta tartós csökkenése nemcsak az egyes országok munkaerőpiacát és nyugdíjrendszerét érinti, hanem szélesebb gazdasági és geopolitikai következményekkel is jár. A fejlett világban az elöregedés és a munkaerőhiány fékezi a növekedést, miközben a társadalmak egyre nagyobb nyomás alá helyezik a szociális rendszereket.

Vannak azonban kivételek, sőt a Visual Capitalist adatai feltűnő megosztottságot mutatnak a világ egyes országai között. A szubszaharai afrikai országok továbbra is a világ legmagasabb születési arányait produkálják, az első helyen szereplő Csádban például a 6,03 a teljes termékenységi ráta, míg Ázsia több országában drasztikusan becsökkent a születésszám, így a mutató értéke például Dél-Koreában, Tajvanon és Szingapúrban még az egyet sem éri el.

Szintén alacsony a teljes termékenységi ráta Európában, így azt láthatjuk, hogy a világ fejlettebb és a még fejlődő része áll szemben egymással demográfiai értelemben, ebből pedig nemcsak társadalmi, hanem gazdasági következmények is láthatók.

Afrika vs. Ázsia és Európa

Miközben a világ nagy része népességfogyással küzd, Afrika továbbra is a globális termékenységi térkép élén áll. Az első helyen a már említett Csád szerepelt 2024-ben (6,03), szorosan mögötte pedig Szomália és a Kongói Demokratikus Köztársaság áll 6,01-es és 5,98-as értékkel. Ez leegyszerűsítve tulajdonképpen azt jelenti, hogy egy nő körülbelül hat gyereket szül élete során ezekben az országokban.

Ez nagyrészt betudható a fiatal népességszerkezetnek, a családtervezéshez való korlátozott hozzáférésnek, valamint a magas gyermekhalandóságnak. Ez a demográfiai lendület pedig ugyan munkaerőpiaci potenciált és fogyasztói bővülést kínál, ám az oktatás, az egészségügy és az infrastruktúra nem tart lépést a növekedéssel, a gyors városiasodás és a klímaváltozás pedig súlyos feszültségeket okozhat az erőforrás-ellátásban.

Ezzel szemben Ázsia fejlett országaiban egy egyre látványosabb demográfiai válság bontakozik ki. Ennek legszembetűnőbb példája Dél-Korea, melynek termékenységi rátája 2024-ben mindössze 0,73 volt, ezzel az OECD országok legalacsonyabb értékét produkálva. Nem sokkal lemaradva őket követte Tajvan (0,86) és Szingapúr (0,95), drasztikus különbséget mutatva a fentebb említett afrikai országokhoz képest.

Európában szintén ehhez hasonló trendeket láthatunk, bár a fejlett ázsiai országokhoz képest még jobban tartja magát a mutató. Málta, Olaszország és Litvánia hozták a legalacsonyabb termékenységi rátákat (2019-ben és 2024-ben egyaránt): Málta tavaly 1,11-es, Olaszország 1,21-es, Litvánia pedig hasonlóképpen 1,21-es értékkel szerepelt a lista alján. Ez jól jelzi, hogy az előbbi két ország tartósan a leggyengébben teljesítők közé tartoznak, míg Litvánia az elmúlt években jelentős visszaesést (-0,4) szenvedett el, ami különösen figyelemre méltó a régió demográfiai trendjeinek alakulásában.

Magyarország sem lesz képes fenntartani a népességét

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Magyarországon utoljára 1977-ben értük el a népességszámot fenntartható 2,1-es termékenységi rátát, de a mutató az utóbbi években is tartósan elmaradt a népességpótlási szinttől: a Visual Capitalist adatai szerint 2019-ben 1,53 volt, 2024-re pedig 1,49-re csökkent. A KSH legfrissebb statisztikái még kedvezőtlenebb képet mutatnak,

2024 szeptemberében 1,48, míg egy évvel később, 2025 szeptemberében már csak 1,37 volt az érték.

Azonban nemcsak a születések száma csökken folyamatosan, hanem a halálozások száma is emelkedik, így a természetes fogyás üteme gyorsul. Az elöregedés, a munkaerőhiány és a nyugdíjrendszerre nehezedő nyomás mind komoly társadalmi és gazdasági kihívásokat jelentenek, amelyeket az elmúlt években bevezetett családpolitikai intézkedések sem tudtak eddig érdemben megfordítani.

Magyarország esete nem egyedi, a régió szélesebb képét vizsgálva látszik, hogy a környező országok szintén mind 2,1 alatt teljesítenek, vagyis egyik sem éri el a népességpótlási szintet. A legnagyobb visszaesés Csehországban és Ausztriában figyelhető meg, előbbinél -0,30, utóbbinál -0,14 ponttal. Ezzel szemben Románia (1.71) stagnált, míg Horvátország (1.47) szinte változatlan értéket mutatott. A különbségek jól érzékeltetik, hogy bár a régió egészében hasonló problémák jelentkeznek, az egyes országok eltérő pályán haladnak, ami a jövőben eltérő társadalmi és gazdasági következményekhez vezethet.

Így alakulhat át a ma ismert világ?

Ezek az adatok jelentős változásokat vetítenek előre, hiszen a világ népességi súlypontjának eltolódása már most is egyre élesebb kontrasztot teremt. Európa és Kelet-Ázsia a népességfogyás következményeivel küzd, míg a fejlődő régiókban a fiatal társadalmak dinamikus növekedése új lehetőségeket nyit. Ez az ellentét nemcsak gazdasági, hanem politikai feszültségeket is szülhet, hiszen a munkaerő és az erőforrások áramlása átalakítja a nemzetközi kapcsolatrendszert, és hosszú távon meghatározhatja a globális hatalmi viszonyokat.

Ebben a folyamatban a termékenységi ráta nem pusztán statisztikai adat, hanem gazdasági és társadalmi iránytű. Az alacsony értékek a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát és a munkaerőpiac stabilitását veszélyeztetik, míg a magas ráták a fiatal társadalmakban gazdasági potenciált rejtenek, de egyben komoly strukturális kihívásokat is teremtenek az oktatás, az egészségügy és az infrastruktúra terén. Így a demográfiai mutatók előre jelzik, milyen jövőbeli problémákkal vagy lehetőségekkel kell számolni a világ különböző régióiban.