Sokkoló számok: ennyit fizetnek zsebből a magyarok az egészségükért

2023-ban a hosszú ápolási idejű ellátások költségeinek 93 százalékát az állam állta. A gyógyító és rehabilitációs fekvőbeteg és egynapos ellátásoknál ez az arány 94,7 százalék volt. A klinikai laboratóriumi, diagnosztikai és betegszállítási szolgáltatások 87 százaléka, a prevenciós kiadások 75,3 százaléka szintén közfinanszírozásból származott. Ezek a területek jellemzően a súlyosabb, tartós kezelést igénylő esetekhez kapcsolódnak, ahol a magánszolgáltatók szerepe korlátozott.

Ezzel szemben a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök terén nagy a lakossági teher. A háztartások saját forrásból finanszírozzák a kiadások jelentős részét. Hasonló a helyzet a járóbeteg ellátásban, ahol az állami hozzájárulás alacsonyabb, ezért sok beteg közvetlenül fizet a szolgáltatásokért, gyakran magánegészségügyi intézményekben.

A lakossági magánegészségügyi kiadások közel fele gyógyszerekre és gyógyászati segédeszközökre megy el. A járóbeteg ellátás a magánkiadások mintegy harmadát teszi ki, ami magasabb arány, mint az állami költésekben. A prevenció aránya alacsony, pedig a megelőzés hosszú távon csökkenthetné a drágább ellátások szükségességét.

Egy átlagos magyar háztartás 2023-ban az adókon és járulékokon felül átlagosan 272 ezer forintot költött közvetlenül egészségügyi kiadásokra. Ebből 152 ezer forint jutott gyógyszerekre és segédeszközökre, 89 ezer forint pedig járóbeteg ellátásra.

Az egy főre jutó teljes egészségügyi kiadás 503 ezer forint volt 2023-ban. Ebből 371 ezer forintot az állam finanszírozott, ami 73,7 százalékos közfinanszírozási arányt jelent. Ez magasabb a 2019-es 68,7 százaléknál. A növekedés fő oka az egészségügyi dolgozók béremeléséhez kapcsolódó többletkiadás.

Az adatok alapján a magyar rendszer kettős képet mutat. A súlyos, hosszabb ellátásoknál az állam viseli a fő terheket, míg a gyógyszerek, segédeszközök és a járóbeteg ellátás esetében a háztartások közvetlen kiadásai meghatározók.