Durva, ami a magyar kamatokkal történt: világszerte alig látni ilyet, de korai örülni

A nominális kamatláb a befektetett tőke pénzhozamát mutatja meg egyéves időszakra. Ez a mérce azonban durván eltorzulhat a mostanában világszerte, de hazánkban különösen nagy mértékben tomboló infláció nyomán. A nominális kamatláb tehát nem mutatja tiszta képet. Ezért is fontos mutató a reálkamatláb, mely az inflációhoz igazítva mutatja meg a kamatlábakat.

A kamatlábak mértékével azért fontos tisztában lenni, mert a legelemibb szinten ez fejezi ki a hitelfelvétel költségét, még egyszerűbben a pénz árát. Ha bankkölcsönt szeretnénk felvenni, először meg kell állapodnunk a hitel (rendszerint éves) kamatlábáról. Persze a dolog nem ennyire fekete és fehér. Az ellenkező irányban is hatnak ugyanis a kamatlábak. A bankok ugyanis megtakarításaink után is kamatot fizetnek, ami szintén változhat.

Az utóbbi időben pedig rendszeresen változott is. Köszönhető mindez a jegybankok a válság alatt szigorodó politikájának, melyet itthon is tapasztalhattunk az MNB részéről. Mondanunk sem kell, hogy ez a folyamat (melynek elsődleges célja az infláció letörése volt) drasztikus hatással volt hazánk (és a legtöbb ország) komplett gazdaságára, az összes vállalkozásra, befektetésre. A hitelekhez való hozzáférhetőség lévén pedig a nagy értékű javakhoz, akár ingatlanokhoz, vagy autókhoz való általános hozzáférésre is komoly kihatással lehetnek a kamatlábak.

Az Infinity Asset Management most összegyűjtötte a világ 40 fontosabb gazdaságának reálkamatait. A jelentésbe pedig hazánk is belekerült, így jól látható, hogyan alakult a piaci kamatok, hozamok és az infláció különbözete Magyarországon a világ többi gazdaságával összehasonlítva.

A 2023 márciusi számok alapján messze Brazíliában volt a legmagasabb, 6,94 százalékos a reálkamat. Latin-Amerika legnépesebb és legnagyobb kiterjedésű országát a mutatót tekintve kizárólag a szintén az amerikai kontinensen fekvő Mexikó, illetve a dél-amerikai Chile közelítette meg 6,05, illetve 4,92 százalékos reálkamattal. Az országok kiemelten jó pozíciójának hátterében a jól működő, szigorú monetáris politika állhat. Brazíliában például 2022 februárja óta 10 százalék felett tartották a jegybanki alapkamatot, ami historikusan ott is kiemelkedően magasnak számít.

Bár ezen országok helyzetét a kamatlábak tekintetében kiemelkedően jónak neveztük, nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy amennyire kedvezőek a magas kamatok befektetői szemmel és amennyire szépen pörgetik a gazdaságot, annyival sebezhetőbbé is tehetik az utóbbit, drasztikus esetben gazdasági, vagy végső soron politikai krízisekbe vezetve egy-egy társadalmat. Persze a jelenlegi helyzetben ettől látszólag az összes vizsgált ország messze van, a kamatlábak ugyanis rég nem látott mélyponton vannak és a három amerikai ország mutatói is csak ennek tükrében tűnnek ilyen kiemelkedőnek.

Az IMF szerint egyébként ez messze nem új keletű dolog. A Nemzetközi Valutaalap megfigyelése szerint ugyanis a 80-as évek közepe óta szinte állandónak mondható az átlagos kamatok csökkenése a fejlett gazdaságok jó részében. A mostani állapot ettől még rendkívülinek számít, de az IMF szerint nem is lesz tartós. Az infláció megfékezése után (következzen az be bármikor is) ugyanis várakozásaik szerint egy a pandémia előtti szintre ugorhatnak majd vissza a kamatok a világ gazdaságainak jó részében.

A jelenbe visszatérve azonban azzal a rég látott helyzettel kellett szembesülnünk, hogy a világ nagyobbik részében negatív tartományba estek a reálkamatok. A legextrémebb mutatót Argentinában látni, ahol -19,61 százalékon állt a reálkamat márciusban, hiába volt 78 százalékon a nominális kamat. Ez természetesen nem másnak, mint az elszálló inflációnak köszönhető. A dél-amerikai országban ugyanis az általános éves drágulás mértéke hónapok óta meghaladja a 100 százalékot.

Persze magyar szemmel sokkal érdekesebb, hogy hogyan alakult ez a fontos mutató hazánkban. És bár kiemelkedően jó helyzetről nem beszélhetünk, továbbra is azon kevés ország közé tartozunk, ahol a reálkamat még a pozitív tartományban maradt, egész pontosan a jelentés szerint márciusban 0,34 százalékon állt.

Érdekesség, hogy ez az Egyesült Államokból jelentett mutatóhoz (0,36 százalékos reálkamat) állt a legközelebb. Az országok statisztikában elfoglalt helye azért lehet ennyire közel egymáshoz, mert monetáris politikájuk is igen hasonlóan reagált az inflációs krízisre. A FED az MNB-hez hasonlóan számos (egészen pontosan 10) alkalommal, kisebb lépésekben igazította az alapkamatot az infláció letörésének céljával.

A vizsgált európai országok közül egyébként hazánkon kívül egyedül Oroszországban maradt pozitív tartományban a reálkamat. A háborúban álló nagyhatalom esetében márciusban 0,19 százalékos költséggel lehetett kölcsönhöz jutni.

A kontinens összes többi országában negatív reálkamatot látni. Ez alól tehát a környező országok sem kivételek. Ausztriában -4,87 százalékon, Lengyelországban -6,68 százalékon, Csehországban 7,17 százalékon alakult ez a mutató.

Mi vár ránk az inflációs krízis után?

Jelenleg a világ legtöbb országának fő gazdasági célja az infláció mérséklése, melyre viszonylag jól bevált, kvázi ortodoxnak mondható megoldás az alapkamat és az irányadó kamatok emelése. Ez pedig nyilvánvalóan a reálkamatok emelkedését is vonja maga után. A helyzet normalizálódását persze mind joggal várjuk, de a Magyar Nemzeti Bank szerint arra is fel kell készülni, hogy lesz valamilyen átrendeződés a mögöttünk álló válságos évek előtt megszokott kamatszintekhez képest is.

A jelenlegi, egy százalék alatti reálkamattól mindenesetre egészen biztosan elszakadunk majd, ha sikerül hazánkban leküzdeni az inflációt. Mindez pedig nyilván a piaci hozamok emelkedését jelenti majd az inflációhoz viszonyítva. A helyzetet igazán leegyszerűsítve, ha a kormány által az év utolsó hónapjaira várt egyszámjegyű infláció hasonlóan drasztikus mértékű hatással bírhat majd a kamatkörnyezetre, mint amekkora változás lesz majd az általános drágulást tekintve.