Stabilitási és Növekedési Egyezmény: kettős mérce? - Engedmény a most csatlakozóknak

Az Európai Bizottság várhatóan még ezen a héten újabb fegyelmi eljárások elindítását jelenti be, azaz a sokak által már temetett Stabilitási és Növekedési Egyezmény mellett továbbra is határozottan kiáll, és életben akarja azt tartani. A brüsszeli testület holnap közzéteendő tavaszi gazdasági előrejelzésében várhatóan figyelmeztetésben részesíti Olaszországot az elmúlt évek laza gazdaságpolitikája miatt.

Ennél azonban jelentősebb gondokkal, a túlköltekezési eljárás megindításával nézhet szembe a hagyományosan a fiskális fegyelem "élharcosának" számító Hollandia, miután a tavalyi gazdasági visszaesés hatására az ominózus mutató 3% fölé kúszott. Emlékezetes, hogy Portugália korábban már kapott figyelmeztetést, miután 2001-ben költségvetési deficitje 4.4 %-ot ért el, míg tavaly is vészesen megközelítette a határértéket (2.8 %). Ugyanakkor Spanyolország (Pedro Solbes a spanyol pénzügyminiszteri székbe ül át) az elmúlt évek során rendre kiegyensúlyozott költségvetéssel rendelkezett (2003-ban 0.3 %-os szufficitet ért el).

Szakértők szerint kicsi az esélye annak, hogy az egyes országoknak, amelyekkel szemben megindul az eljárás, valóban bírság kifizetésével kell szembenézniük, miután tavaly novemberben Németországnak és Franciaországnak sikerült elérnie a szabályok alkalmazásának felfüggesztését. Egyértelműen megfigyelhető az elmúlt három év során, hogy a többnyire szigorúnak bélyegzett paktum-előírás miatt egyre több tagállam kerül "bajba". Ebből pedig arra lehet következtetni, hogy az újonnan csatlakozóknak még jelentősebb problémákkal kell szembesülniük az említett előírás kapcsán.

Pedro Solbes, az illetékes bizottság elnöke egy mai kijelentésében úgy fogalmazott, hogy az újonnan csatlakozó államoknál néhány évig megengednék, hogy a 3%-os előírást "a nemkívánatos gazdasági hatások elkerülése érdekében" (strukturális átalakítások jelentős költségvetési hatásait figyelembe véve) ne kelljen betartaniuk. Solbes szerint a most csatlakozó országoknál a felzárkózást ezzel a megoldással nagyobb mértékben segíteni lehetne, ugyanakkor folyamatosan figyelni kell arra, hogy az egyes csatlakozó országokban kialakuló költségvetési hiány összeegyeztethető legyen a makrogazdaság teljesítőképességével. Elképzelhető tehát, hogy a dinamikus felzárkózás egyik gátját jelentő deficit-előírás rugalmasan kerül kezelésre, amelynek szerteágazó és komoly hatásai lehetnek a csatlakozó országok konvergencia-törekvéseire is.