Megdöbbentő adatok a hazai adócsalásról

A jövedelemadó-bevallások és az áfabefizetés adatainak vizsgálata azt mutatja, hogy az adóelkerülés miatt a GDP negyedének-harmadának megfelelő adóalap tűnik el Magyarországon, ami nemzetközi összehasonlításban is nagymértékűnek tekinthető - állapítják meg a szerzők és meghökkentő példákkal támasztják alá megállapításaikat.

A teljes foglalkoztatottság mintegy 12 százalékát kitevő önfoglalkoztatók adózása sok adórendszer Achilles-sarkának tekinthető. (Az önfoglalkoztatók alatt az egyéni vállalkozókat és a társas vállalkozások tagjait értjük.) Több jel is arra utal, hogy e probléma Magyarországon más országokkal összehasonlítva is kiugróan magas, ami a horizontális egyenlőség elvének fokozott sérülését jelenti.

Az egyéni vállalkozók bevallásadatai például azt mutatják, hogy a vállalkozói adóalap az összes bevétel mindössze 2%-át tette ki, vagyis az egyéni vállalkozók nagyjából 98%-os költséghányaddal dolgoztak 2005-ben, az egyéni vállalkozásoknak 61%-a veszteséges vagy nullszaldós. Természetesen a jelenség mögött nem az egyéni vállalkozások nagyságrenddel alacsonyabb jövedelemszintjét, hanem a jövedelmek költségleírással történő eltüntetését kell keresni - állapítja meg a két szakértő.

További, széles körben elterjedt gyakorlat a munkajövedelmek tőkejövedelmekké történő átminősítése. Az egyéni vállalkozók például saját munkajövedelmüket, ami a tb-járulék alapját képezi (vállalkozói kivét), önbevallással határozzák meg, ami gyakorlatilag legális járulékelkerülésre ad lehetőséget. Az szja bevallások alapján például a kivétet elszámoló egyéni vállalkozásoknál (ez 2005-ben 180 ezer fő volt) ez a kivét az esetek 77 százalékában a minimálbér alatt volt, 92 százalékuknál pedig a minimálbér kétszerese (vagyis az átlagbér 75%-a) alatt. Az átlagos kivét összege nem éri el a minimálbér összegét, ami az alkalmazottak átlagos munkabérének mindössze 36 százalékát teszi ki - áll a tanulmányban.

Az önfoglalkoztatottak összes adója Magyarországon a GDP 0.8%-át teszi ki, szemben az EU átlag 3.5%-kal, és az újonnan csatlakozott országok 1.8%-os átlagával. Az önfoglalkoztatók adóelkerülése miatti bevételkiesés a GDP 2.7%-ával haladhatja meg az átlagos adóelkerülést az EU-ban, amennyiben feltételezzük, hogy nem csak létszámarányuk, hanem GDP-hez való tényleges hozzájárulásuk is hasonló arányú.

További érdekes eredményre vezetett a 4 fő alatti, illetve e feletti vállalkozások kereseteinek összevetése. A 4 fő alatti vállalatok alkalmazottainak átlagbére a 4 fő feletti vállalatok szintjének mindössze a kétharmada, az alkalmazottak 70%-a van minimálbéren bejelentve. Ha feltételezzük, hogy a 4 fő alatti vállalatok alkalmazotti körének jellemzői megegyeznek a 4 fő feletti vállalatokéval, akkor azt kapjuk, hogy csak ez a kisvállalati alkalmazotti kör legalább 500 milliárd forintnyi bérjövedelmet titkolt el 2005-ben, és legalább 463 ezer ember éves bevallott jövedelme valótlanul volt a minimálbéren vagy az alatt. (Mivel a 4 fő alatti kör jövedelme ténylegesen alacsonyabb lehet a 4 fő feletti körnél, ezért a kiesés alsó becslése valamennyivel kisebb lehet - jegyzik meg a szerzők.)

Mindez azt eredményezi, hogy a jövedelemadók nagy része az adózók aránytalanul kis hányadát terheli. Az adózók alsó 80%-a a személyi jövedelemadók mindössze 20%-át fizeti; (ők azok, akiknek éves jövedelme 2005-ben évi 2 millió Ft alatt volt, ami a KSH adatai szerint nagyjából megfelel a 2005-ös teljes munkaidőben dolgozók éves átlagkeresetének). 2005-ben a személyi jövedelemadók 60%-át pedig az adófizetők felső 10%-a, az évi 3 millió Ft feletti jövedelműek fizették meg.

A tanulmány ismertetésének második részében a probléma lehetséges megoldásairól írunk majd.