Pórul járhatnak a fiatal munkavállalók

A Gyermek jogairól szóló, 1991. évi LXIV. törvényben rögzített 32. cikk szerint: "Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek azt a jogát, hogy védelemben részesüljön a gazdasági kizsákmányolás ellen, és ne legyen kényszeríthető semmiféle kockázattal járó, iskoláztatását veszélyeztető, egészségére, fizikai, szellemi, lelki, erkölcsi vagy társadalmi fejlődésére ártalmas munkára."

De ki védi meg a gyermekeket, ha a Munka törvénykönyve értelmében a 16 életévét betöltött tanköteles tanuló a szülői beleegyezése nélkül is létesíthet munkaviszonyt- teszi fel a kérdést az egyesület közleménye.

Az Egyezmény vonatkozásában és a magyar törvények szerint gyermek az a személy, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be. Sok fiatal munkavállaló pórul járhat, ha szülői felügyelet hiányában nem köt írásos szerződést a munkáltatóval, mert szerződés hiányában előfordulhat, hogy kevesebb bért vagy egy fillért sem kapnak az elvégzett munka után.

A munkaviszony szempontjából fiatal munkavállaló az, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be. A fiatal munkavállaló munkaideje legfeljebb napi nyolc óra, illetve heti negyven óra lehet. Ha a fiatal munkavállaló napi munkaideje a négy és fél órát meghaladja, részére legalább harminc perc munkaközi szünetet kell biztosítani. Éjszakai munkára, rendkívüli munkavégzésre, valamint ügyeletre, illetve készenlétre nem vehető igénybe a fiatal.

A szakképzésben tanuló fiataloknak a nyári szünetben is gyakorlati képzésben kell részt venniük tanulószerződés alapján a minimálbér 20-50 százalékának megfelelő juttatásért vagy együttműködési megállapodás alapján akár ingyenesen.  A tanuló gyakorlati képzés keretében csak a gyakorlati képzés programjában meghatározott feladat ellátására kötelezhető. A szakiskolai tanulók gazdasági kizsákmányolását jelenti az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének megsértése, ha a tanuló juttatását nem egészítik ki a szakmai programon kívüli munkavégzésért járó méltányos munkabérrel.

Az egyeslet szerint nincs akadálya annak, hogy a szakiskolai tanulók számára az összefüggő szakmai gyakorlatra ne nyáron, hanem szorgalmi időben kerüljön sor, és így a szakképzésben tanulók ugyanannyi tanulási szünethez jussanak, mint középiskolás társaik.