Megszólalt a Microsoft magyar feje: így alakulnak át a magyar munkahelyek, azért ez kemény lesz

Pénzcentrum: A kutatásotokban szerepel egy érdekes megállapítás: a vezetők 82%-a arra számít, hogy digitális munkaerővel bővítik majd a csapatokat. Mit jelent ez pontosan? Elveszik az emberek munkáját?

Szabó Péter: Az AI témája már évtizedek óta folyamatosan napirenden van – talán a Terminátor-filmek óta is –, és mindig visszatér a kérdés: mikor veszik át a gépek az irányítást? Én, talán kicsit szakmai ártalomként, de alapvetően optimistán állok ehhez. Azért is aktuális ez most ennyire, mert az elmúlt 2-3 évben valóban robbanásszerű fejlődés történt: az adatközponti és számítási kapacitások ugrásszerű növekedésével létrejöttek a nagy nyelvi modellek, amelyek alapjaiban különböznek a korábbi, szabályalapú vagy gépi tanulásos megoldásoktól.

Most már az emberek többsége, ha mesterséges intelligenciára gondol, akkor olyan rendszerek jutnak eszébe, mint a ChatGPT – emberközeli, természetesebb interfészek. A kérdésedre visszatérve: nem gondolom, hogy az AI elveszi a munkánkat. A Work Trend Index kutatásunk is azt mutatja, hogy ez lépésről lépésre történik.

Az első lépés már most is jelen van: asszisztens típusú AI-ok, mint például a Microsoft rendszereiben használt eszközök, napi szinten támogatják az embereket. A következő szakaszban az ember már nemcsak használja, hanem irányítja is az AI-alapú ügynököket – például feladatokat delegál nekik. Végül eljutunk oda, hogy az ember mint „pilóta” irányít, míg az AI mint „másodpilóta” komplex feladatokat is el tud látni – például egy teljes vállalati funkciót lefedni. Ezek a funkciók jellemzően ismétlődő, alacsony hozzáadott értékű, de fontos munkák.

A történelem során még egyetlen technológiai forradalom sem szüntette meg a munkaerőpiacot – inkább átalakította. És itt is erről van szó: az emberek alkalmazkodóképessége kiemelkedő. Az AI használatához is ez a kulcs: nyitottság, adaptivitás, és annak elfogadása, hogy ezek az eszközök itt vannak velünk. Ha így állunk hozzá, akkor hatalmas segítséget jelenthetnek a mindennapi munkában.

És igen, visszatérve a statisztikára: teljesen biztos, hogy a vezetők nagy része digitális munkaerővel egészíti majd ki a csapatait – ez elkerülhetetlen folyamat.

Tehát nem arról van szó, hogy az emberek elveszítik az állásukat, hanem inkább átalakulnak a munkakörök, vagy kiegészülnek digitális eszközökkel?

Pontosan. Amit én látok – akár az iskolákkal való együttműködések során, akár a belső tudásmegosztásban, vagy a nemzetközi kollégáktól kapott visszajelzések alapján –, az az, hogy a vezetők többsége nem elbocsátásokban gondolkodik. Körülbelül 70%-uk inkább növekedésre, új piacokra, nagyobb szervezeti kapacitásra fókuszál.

A hatékonyság növelése természetesen fontos, de jelenleg – még Magyarországon is – gyakorlatilag teljes a foglalkoztatottság, és a cégek leginkább azzal küzdenek, hogy betöltsék az üres pozíciókat. Az AI segítségével inkább az a cél, hogy az emberek több és értékesebb munkát tudjanak végezni, ne pedig kevesebbet. A dolgozók és vezetők 80%-a úgy érzi, hogy képtelenek ellátni a mai világ által megkövetelt munkamennyiséget – és az AI ebben tud segíteni.

Az ismeretségi körömben azt látom, hogy jelenleg főként asszisztensi jellegű feladatokban használják az AI-t – például jegyzetelés, leiratkészítés, fordítás. Ezzel párhuzamosan korábban sokat hallottunk arról, mennyire fontosak a soft skillek. De ha ezek a digitális megoldások egyre inkább elterjednek, mennyire marad szerepük ezeknek a készségeknek?

Szerintem továbbra is nagyon is van létjogosultságuk. Az ember ember marad, a technológia pedig eszköz, amely segíti őt. Vannak munkakörök, amelyek rendkívül ismétlődőek, robotizálhatók – ezekre valóban nem érdemes emberi kapacitást pazarolni. De ott, ahol gondolkodásra, intuícióra, kreativitásra vagy emberi kapcsolatokra van szükség, az ember pótolhatatlan.

A sikeres munkavállalók eddig is azok voltak, akik nyitottak voltak, tanultak, jól együttműködtek másokkal – ezek a készségek most még inkább előtérbe kerülnek. Tehát nem arról van szó, hogy most teljesen új dolgokra van szükség, hanem arról, hogy ezek a képességek most már szinte elengedhetetlenek lesznek.

Az AI bárki számára elérhető, így például programozók is használhatják. De mennyire vallhatják be ezt a munkájukban? Ciki vagy kellemetlen még, ha valaki azt mondja, hogy AI-jal íratja meg a kódot- mert bár tud programozni, könnyebb, ha a gép megcsinálja helyette, hiszen így nem tud elrontani egy zárójelet vagy egy perjelet-. Mit gondoltok erről? Mennyire tabu ez még, vagy már nyíltan beszélnek róla, hogy használják az AI-t a munkájukban?

Ez nagyon jó kérdés, mert jól rávilágít a szemléletbeli különbségekre. Nagyon sok múlik azon, hogy egy adott vállalat hogyan viszonyul az AI-hoz. Az úgynevezett „frontier” cégek – élvonalbeli, innovatív vállalatok – nemcsak hogy engedélyezik, de támogatják is az AI használatát. A Microsoft egyik fő értékajánlata például az, hogy a saját AI-megoldásai – mint a GitHub Copilot vagy az M365 Copilot – teljesen védett környezetben működnek, vagyis az ügyféladatok biztonságban maradnak. Ez nem elhanyagolható, mert egy tavalyi felmérés szerint a dolgozók több mint 70%-a már használ valamilyen AI-megoldást – gyakran akkor is, ha a vállalat hivatalosan nem engedélyezi.

Ráadásul jelenleg a cégek 60%-ának még mindig nincs AI-stratégiája. Ennek következménye gyakran az, hogy egyszerűen tiltják a használatot – ami viszont nem reális. A ChatGPT-hez hasonló eszközök ott vannak a mobilokon, és könnyedén megkerülhetők a tiltások. Ezért lenne fontos, hogy a vállalatok ne tiltsák, hanem biztonságos keretek között ösztönözzék az AI-használatot.

A fejlesztők körében már most is az új kódok több mint fele AI segítségével készül. Ez két dolog miatt van így: egyrészt hatalmas mértékben nőtt az applikációk iránti igény – amit emberi kapacitással egyszerűen nem lehetne kielégíteni –, másrészt az AI olyan eszközöket ad a kezünkbe, amelyekkel szinte bárki tud alkalmazásokat készíteni. Ez különösen a kisvállalatok számára lehet áttörés: olyan dolgokat tudnak megvalósítani, amelyekhez korábban nagy cégekre és fejlesztői csapatokra volt szükség. Az AI ebben valódi demokratizáló erő.

Ez nagyon érdekes, és vállalati szempontból is fontos. De ha a munkavállalók oldaláról nézzük, ez inkább növeli egy programozó értékét, ha van diplomája, vagy inkább leértékeli azt? Hiszen például otthon is megtanulhatok programozni AI segítségével. Ez mennyire nyitja meg a piacot a karrierváltók előtt?

Ez inkább személyes vélemény lesz, de fontos, mert pont a családomon keresztül látom a helyzetet. Van egy 17 éves fiam, aki gimnazista, gazdaságtant tanul, de a tanulás mellett napi szinten használja az AI-t és online forrásokat, mint a YouTube, ChatGPT, Copilot, és ezekből építi fel a tudását. Ez számára egy virtuális szerszámos láda, ami segíti a fejlődését.

2025-ben már nem elég letenni egy diplomát és azt hinni, hogy azzal kész vagy. A világ olyan gyorsan változik, hogy aki nem tanul folyamatosan, az hamar lemarad. Ez nem üres lózung, hanem valóság. Úgy gondolom, hogy az alapoktatás, a programozás alaptudása továbbra is nagyon fontos, hiszen meg kell érteni, hogyan működnek az AI-rendszerek. Ráadásul kritikus gondolkodás is kell, mert az AI még mindig hibázik.

Én például sokszor kérem meg a Copilotot, hogy készítsen elő megbeszéléseket nagy ügyfelekkel, és mindig átnézem az eredményt, mert nekem már van tapasztalatom és tudásom, hogy ellenőrizzem. Az AI elvégzi a rutinfeladatokat, de a végső döntés az emberé. Az a legjobb, ha a fejlesztők megtanulják, hogyan használják az AI-eszközöket, hogy felgyorsítsák a munkájukat és még hatékonyabbak legyenek. Így értékesebbek lesznek a munkaerőpiacon, mert a felgyorsult világ több feladatot is hoz magával.

És visszatérve a vállalati oldalra, itthon Magyarországon hol tartanak a cégek ezen az úton? Mikor mondhatjuk, hogy egy magyar cég már úttörő, élvonalbeli ezen a téren?

Globális szinten is nehéz ezt megmondani, mert nagyon nagy a szórás. De egyértelműen gyorsul a fejlődés. Magyarországot általában pár évvel lemaradtnak látom Nyugat-Európához képest, talán 3-5 évvel, bár ez a különbség csökken. Például a digitális állampolgárság terén szépen haladunk, amit az EU digitális évtized kutatása is megerősít. A cégek felkészültsége viszont nagyon változó. Ismerek kis marketingügynökséget, amely másfél éve már annyira profin használja a Copilotot, hogy jelentősen csökkentette a külsős jogi munka költségeit, mert sok dolgot saját maguk intéznek.

Az ilyen cégeket már nyugodtan élvonalbelinek mondhatjuk, bár az „úttörő” cím mindig változik, mert a technológia folyamatosan fejlődik. Az igazi úttörő az, aki mindig követi és alkalmazza az új trendeket. Nagyvállalatok közül kiemelném az OTP Bankot, ahol hatalmas erőforrásokat fordítanak a digitalizációra, és kiváló minőségű digitális megoldásokat fejlesztenek.

Sok más cégnek viszont még van mit fejlődnie. Az a tapasztalatom, hogy a globális nagyvállalatok, amelyek az élvonalban vannak, húzzák magukkal a magyar beszállítói láncokat is, így a kis- és középvállalkozások is lépést tudnak tartani. Ez főleg a digitalizáció területén van így, de az AI is hamarosan követi ezt a trendet.

Egy kicsit olyan ez, mint a Forma-1: ha 20 évvel ezelőtti időket nézzük, az akkori csapatok voltak az élvonalbeli bajnokok, de mára a technológia annyit fejlődött, hogy új csapatok uralják a versenyt. Ugyanígy a vállalatoknak is folyamatosan alkalmazkodniuk kell a változásokhoz, hogy élvonalban maradjanak.

Napjainkban meglepően sok közvélemény-kutató cég nem alkalmaz AI-s vagy adatfeldolgozó szakembert, hanem még mindig manuálisan gyűjtik az adatokat. Ez azért is furcsa, mert azt gondolnám, hogy pont ezek a cégek lennének azok, akik a legegyszerűbben beiktathatnák az ilyen megoldásokat. Úgy látom, Magyarország ebben különösen el van maradva.

Teljesen egyetértek. Azt gondolom, hogy a vállalatoknak is fel kellene ismerniük, hogy ha van bennük ambíció, az AI komoly versenyelőnyt jelenthet. Sajnos a tradicionális gondolkodású cégeknél és egyéneknél még mindig gyakori az „eddig is ment így” hozzáállás, ami sajnos visszatartja a fejlődést. Hat éve vezettem a Microsoft lakossági üzletágát Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában, és hatalmas különbséget tapasztaltam az itthoni és a környező országokbeli ambíció és versenyszellem között. Az, aki valóban a legjobb akar lenni, annak az AI kulcsfontosságú eszköz kell legyen. Ha ezen a területen lépnénk, az az ország versenyképességét is jelentősen javítaná. Ráadásul az AI fejlesztése nem is annyira bonyolult – nem kell mindent a nulláról kitalálni vagy saját adatközpontokat építeni. Ha használjuk a már létező megoldásokat, gyorsan és látványosan lehet eredményeket elérni.

Én is így gondolom, és valóban nagyon sok oldala van az AI beépülésének a munkába. De szerinted van ennek valami felső korlátja?

Nem nagyon szeretek jóslásokba bocsátkozni, mert gyakran kiderül, hogy amit utópisztikusnak hiszünk, az sokkal hamarabb valósul meg, mint gondolnánk. Szerintem egy új egyensúlyt fogunk találni: a munka mennyisége, akár tetszik, akár nem, nő. Ezért valakinek el kell végeznie ezeket a feladatokat. Az emberek többsége nem szeret unalmas munkát végezni, így az AI át fogja venni a rutinfeladatokat, az ember pedig a kreatívabb, emberi interakciókat igénylő részekre koncentrál majd. Ez egy nagy átalakulás lesz a piacon, de biztos vagyok benne, hogy jobb dolgok születnek belőle. Az innováció mindig fejlődést hoz, és szerintem ennek nincs vége, amíg ember él a Földön.

Nálatok, a Microsoftnál, hol tartotok most ebben a folyamatban?

Szerintem az első néhány fázis határán vagyunk. Már most is nagyon sok folyamatban jelen van az AI. Nekem személyes küldetésem, hogy minden kollégám naponta használja a generatív AI-t –jelenleg a 70%-uk már ezt meg is teszi . Ez nem könnyű, de egyre több ember csatlakozik. Következő lépésként az ember által irányított digitális asszisztensek, az úgynevezett agentek elterjedése várható. Ezekkel rengeteg feladat automatizálható.

Ma már természetes nálunk, hogy minden meetingünkön készül jegyzet, és van egy virtuális facilitátor, aki automatikusan összefoglalót készít a megbeszélésekről. Az Outlookban pedig az unalmas, ismétlődő e-mailek kezelését is AI végzi, például egyszerű visszautasító válaszokat küld.

Az adaptáció az igazi kihívás, nem maga a technológia. A leglátványosabb fejlesztésünk a Researcher nevű megoldás, amely intelligensen elemzi és összefoglalja egy új ügyfélről vagy projektről az információkat, mélyen érti a Microsoft belső működését is. Ez egy olyan eszköz, amely korábban napokig tartó munkát vált ki pár perc alatt, és már napi szinten használjuk. Ugyanez igaz a csapatmunka elemzésére vagy a vállalati elégedettség vizsgálatára: több ezer hozzászólást, kommentet automatikusan összeszed és rendszerez a rendszer, ami havi szinten akár 10-15 munkaórát is megspórol nekünk. Ez a Microsoft 365 munkahelyi környezetre épül, és az adatokat is ez szolgáltatja.

A fiatalok általában könnyebben alkalmazkodnak ehhez a munkához, főleg a digitális asszisztens használatához. Gondolom, nekik ez majdnem triviális, főleg azoknak, akik nemrég végeztek az egyetemen.

Igen, ezt én is így tapasztalom, saját csapatomban is. Sőt, nem is kell rájuk tolnom a felelősséget, mert saját magamon is látom. Például, ahogy említettem, az e-mailek automatikus megválaszolása egy gombnyomással működik. Ha most megnyitom az Outlookot, bármelyik levélre kattintva ott van a gomb, amivel el tudom indítani a választ. Vagy ha beírom, hogy „Copilot draft”, vagy „Copilot coaching”, akkor a rendszer javaslatokat ad, javítgatja a szöveget, vagy akár azt mondja, hogy ne is fogalmazzak, mert megvan a gomb. Ennek ellenére még mindig előfordul, hogy a levél közepén pötyögöm a szöveget, pedig rányomhattam volna a gombra, és a rendszer megírta volna helyettem.

Ez egy szokás kérdése. Régen fogyasztói marketingesként az volt a legnagyobb kihívás, hogy hogyan változtassuk meg a fogyasztói szokásokat. Itt is hasonló a helyzet: mondtad, hogy a fiataloknak könnyebb, és tényleg sok fiatal van a csapatomban, de azért kellett körülbelül 9 hónap, hogy az üzleti év során a használók aránya napi szinten 30%-ról 70%-ra nőjön. Ez azt is jelenti, hogy hétvégén kevesebben használják, pedig privát célra is nagyon hasznos lenne. Tehát nem triviális a dolog. Egy másik érdekes pont az életkori különbség: sok, 50 év feletti kolléga úgy érzi, hogy ezekben a gyorsan változó nagyvállalatokban kevesebb esélyt kap, kevésbé értékelik, mert feltételezik, hogy nehezebben alkalmazkodik. Pedig szerintem az AI pont ki tudja simítani ezeket a különbségeket, hiszen ha valaki hajlandó tanulni – nálunk ez kötelező is –, akkor bármilyen életkorban képes ugyanarra a szintre jutni, mint a fiatalok.

Tavalyi kutatásomban is szerepelt, hogy a vezetők 71%-a inkább felvenne olyan munkaerőt, aki ért az AI-hoz, de kevésbé képzett vagy tapasztalt a szakterületen. Ez egyértelműen trend lesz: kevesebb szakmai tudással is lehet majd érvényesülni.

Ez azért is érdekes, mert napjainkban még mindig elvárják a munkahelyek a nyelvtudást/nyelvvizsgát. Most viszont egy multinacionális cégnél akár úgy is végig lehet vinni egy meetinget, hogy nem beszélsz tökéletesen angolul, mert az AI segít. Ez milyen irányba viszi ezt a követelményt a munkáltatók részéről?

Ez teljesen igaz. Például nálunk nemrég volt egy nagy rendezvény, ahol a globális vezetőnk tartott előadást, és sok országban a fordító funkciót használták végig. Ennek ellenére azt gondolom, hogy az angol nyelv továbbra is fontos, főleg mert az AI fejlesztések jelentős része angolul történik. Ha valaki első kézből akar tájékozódni az újdonságokról, az angol még mindig egyszerűbb forrás. A Microsoftnál például az alapkommunikáció angol nyelvű, prezentációkat is alapvetően angolul készítünk, hogy mindenki értse. Ugyanakkor a technológia nagyon sokat segít: ha van egy angol nyelvű prezentáció, csak megnyitom, beírom, hogy fordítsa magyarra, és másodpercek alatt kész a magyar változat. Persze néha kell egy kis utómunka, főleg a speciális kifejezéseknél, de hatalmas könnyebbség.

A Covid után gyakran beszéltek a home office és a hibrid munkarend előnyeiről. Mennyire támogatja az ilyen digitális asszisztenssel végzett munka az egyensúlyt a munka és a magánélet között?

Szerintem nagyon támogatja. A Microsoftnál például én már kilenc éve dolgozom, és már a Covid előtt is nagyon rugalmas volt a munkarend. Senki nem kérdezte, hogy hol leszel, csak az volt a lényeg, hogy amikor szabad vagy, akkor tartsuk meg a megbeszélést, akár online, Skype-linkkel. Ez nagyon jól működik, nálunk egyébként a kamerát is alapból bekapcsoljuk, ez kialakult kultúra. Erre jön még az AI támogatás, ami pedig nagyon sokat könnyít és gyorsít a mindennapi feladatokon.

Most, ahogy az interjú végéhez közelítünk, érdekes látni, hogyan jutnak el a vállalati újítások az oktatásba. Gondolok itt különösen az egyetemi képzésre, ahol már most is fontos lenne, hogy a hallgatók megtanuljanak így dolgozni, és legyen rutinjuk ebben, hiszen ez lesz a jövőbeli legfontosabb képességük, amivel rendelkezniük kell. Te hogy látod ezt?

Teljesen egyetértek. Sőt, én inkább arra fókuszálnék, amit korábban is mondtál: a fiatalok számára ez már inkább készség szinten működik. Például a fiamon is látom, hogy ha el akar adni valamit, nem telefonál, hanem videóhíváson mutatja meg a vevőnek a dolgot – ez neki teljesen természetes. Szóval szerintem ezt nem kell külön tanítani. Az egyetemek inkább arra fókuszálhatnának, hogy megértesse a diákokkal a modern munkamódszereket és a vállalati működés filozófiáját, ami egyre rugalmasabb lesz. Sajnos az oktatási rendszerünk még mindig nagyon merev, ragaszkodik a pontos szabályokhoz, az előírt anyaghoz és annak precíz visszaadásához, ami sokszor inkább gátolja, mint segíti a fejlődést. Ez viszont egy vállalatnál nem így működik. Természetesen vannak keretek, de a lényeg az, hogy hogyan oldjuk meg a feladatokat – akár AI segítségével, akár anélkül.

Ha egy kicsit a jövőbe nézünk, akkor még nem beszéltünk arról a fázisról, amikor az ember egyfajta „AI-vezérelt vállalatot” irányít majd. Mindannyian főnökké válunk, akinek több AI-asszisztense, robotja lesz beosztottként, és meg kell tanulnunk hatékonyan irányítani őket. Emlékszem, amikor először kaptam asszisztenst a karrierem során, nehezen szoktam meg, hogy kiadhatok munkát, és az tényleg el lesz végezve. Addig mindent magam csináltam, és pontosan időzíteni kellett a feladatokat. Ez a helyzet hasonló lesz az AI ügynökökkel is: hatalmas erőforrás lesz mindenkinek, amit jól kell tudni kezelni, különben elveszünk benne. Ez pedig akár külön szakma is lehet, vagy legalábbis oktatni kell majd, hogyan használjuk jól az AI-t – legyen szó munkahelyről vagy a magánéletről. Ez egy nagyon érdekes, új kihívás lesz.

Az egyik legnagyobb változás napjainkra a munkaerőpiacon, az időmenedzsment, mint viszonylag új, felértékelődött skill megjelenése. Tehát az, hogyan szervezzük meg a saját időnket. Ez egy új helyzet: most már nekünk kell felépíteni a saját prioritásainkat, és az AI asszisztensünknek megmondani, mi a fontosabb. Mit gondolsz erről? Hogyan fognak adaptálódni ehhez a munkahelyek?

Teljesen igaz, amit mondasz. Bár most mindenről az AI jut eszünkbe, valójában ez egy általános probléma. Emlékszem, öt-hat évvel ezelőtt a Microsoftnál a vezetőséggel arról beszélgettünk, hogy az emberek sokszor azt hiszik, ha például vasárnap délután küldök egy e-mailt a beosztottamnak, akkor az nyomást gyakorol rá, hogy azonnal válaszoljon. Pedig nem ez a célom. Én is akkor érek rá, amikor a gyerekemet délutáni alvásra tettem, és pont megírom az e-mailt. Nem akarom kényszeríteni a másikat a gyors válaszra. Az AI korában ugyanez lesz a helyzet: fontos, hogy tudatosan osszuk be az időnket, és úgy szervezzük a munkát, hogy az mindenkinek megfelelő legyen. Sokan elfelejtik, hogy sok feladatot időzíteni lehet: megcsinálod most, aztán jövő héten küldi el vagy indítja el a folyamatot az asszisztens.

Én személy szerint várom is ezt a változást.

Nyilván hivatalból azt kell mondanom, hogy igen, ez egy izgalmas világ, de van egy érdekes történetünk erről. Péntekenként a közép-európai régióban tartunk egy „Caffie and Prompting” nevű virtuális találkozót, ahol lazán, kávé mellett osztjuk meg a legjobb és legérdekesebb promptokat, amiket AI-val használunk. Az egyik ilyen prompt például azt elemzi, hogy a hozzám érkező e-mailek, chat üzenetek, meetingek és hangfelvételek alapján mi működik jól és mi nem a munkastílusomban. Az eredmény meglepő volt: az elmúlt hét alatt 290 e-mailt, 1103 csapatüzenetet és 37 meetinget kezeltem, plusz rengeteg belső átiratot és fájlt. Ez az információmennyiség magyarázza, hogy az emberek átlagosan 275-ször megszakítják a munkájukat naponta.

Megkértem, hogy ugyanezt nézzük meg egy átlagos hétre, novemberben, és akkor még durvább volt a kép: 360 e-mail, 50 meeting és még több üzenet egy hét alatt. Ha ebben az információáradatban tudnánk jobban menedzselni az időnket és az AI asszisztenseinket, akkor mindenki boldogabb és hatékonyabb lehetne, és ez nemcsak az egyénnek, hanem a cégeknek is hasznára válna.

Címlapkép és fényképek: Kaiser Ákos