Eljöhetne itthon is a nyugdíjaskánaán, ha ezt meglépné a kormány: ezek a feltételei

A nyugdíjasok és nyugdíjba készülők visszajelzései alapján három konkrét problémakör azonosítható, amelyekben azonnali változtatásokat szeretnének látni. Ezek nem a nyugdíjreform átfogó kérdéseihez vagy a finanszírozás makrogazdasági összefüggéseihez kapcsolódnak, hanem jól körülhatárolható, gyakorlati problémákhoz.

A nők kedvezményes nyugdíjával (Nők40) kapcsolatban a legfőbb igény, hogy enyhítsék a jogosító időbe beszámítható időszakok körét. Sokan szeretnék, ha a felsőfokú tanulmányi időszakok is beszámíthatók lennének, amelyek jelenleg nem részei a jogosító időnek, bár szolgálati időnek minősülnek. Ez 3-5 évvel is növelhetné a jogosító idő hosszát.

További problémát jelent, hogy a felnőtt hozzátartozók ápolásával töltött idő sem számít bele a jogosító időbe, csak a súlyosan beteg gyermek ápolása. Ez különösen méltánytalan annak fényében, hogy az állami ápolási rendszer hiányosságai miatt ezek a feladatok szinte teljes egészében a családokra, főként a nőkre hárulnak.

A munkanélküli ellátások folyósítási ideje, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásainak időtartama, valamint a társadalombiztosítási megállapodással szerzett szolgálati idő sem számítható be a jogosító időbe, ami szintén sok nőt érint hátrányosan.

A legtöbb panasz azzal kapcsolatos, hogy gyermeknevelés kapcsán miért csak 8 évet lehet beszámítani a 40 évi jogosító időbe. A többgyermekes anyák szeretnék, ha korlátozás nélkül beszámítható lenne minden ilyen időtartam, ami a gyermeknevelésre tekintettel kapott ellátások folyósítási idejéből áll össze.

Felmerül az a javaslat is, hogy ideiglenesen, amíg a Ratkó-unokák nyugdíjba áramlása nem kezdődik el (2038), a nőknek ne kelljen 40 év jogosító időt szerezniük, hanem legyen elég például 38 év. Ez rendkívül népszerű intézkedés lehetne, bár jelentősen növelné a Nők40 költségeit, amelyek már most is megközelítik az évi 500 milliárd forintot.

A feltételek enyhítésének költségnövekedését ellensúlyozhatná, ha a korhatár előtti igénybevétel esetén csökkentés terhelné a nyugdíj összegét, amelynek mértéke attól függne, hogy a korhatár betöltése előtt hány évvel vette igénybe a nyugdíját az érintett. Ez megnyithatná az utat a férfiak korhatár előtti nyugdíjazása előtt is, miközben a nők esetében kisebb levonást lehetne alkalmazni.

Az özvegyi nyugdíjak tekintetében a nők azt szeretnék, ha a férjük halála után az özvegyi nyugdíj élethossziglan járna részükre. Jelenleg problémát jelent, hogy ha a halálesetet követő 10 éves jogvesztő határidő letelik, mielőtt az özvegyi nyugdíj feléledésének szigorú feltételei teljesülnének, akkor örökre elvesztik jogukat az elhunyt férjük utáni özvegyi nyugdíjra.

Különösen problémás, hogy a megváltozott munkaképesség miatt csak akkor éledhet fel az özvegyi nyugdíj, ha az egészségi állapot legfeljebb 50%-os, noha a minősítés már akkor megállapítható, ha az egészségi állapot legfeljebb 60%-os. Emellett az árvaellátás miatt akkor éledhet fel az özvegyi nyugdíj, ha azt legalább két gyermek kapja, ami hátrányosan érinti az egy egészséges gyermeket nevelő édesanyákat.

A nyugdíjemelés jelenlegi rendszere a nyugdíjasok szerint elkerülhetetlenül elszegényedésükhöz vezet. Nem eseti juttatásokra vágynak (részleges áfa-visszatérítés, Szép Kártya, nyugdíjprémium), hanem arra, hogy a nyugdíjuk összegébe a nyugdíjemelés révén beépülő plusz jövedelemhez jussanak.

Egy javasolt új nyugdíjemelési rendszerben a nyugdíjakat továbbra is emelnék az infláció mértékével, de ehhez hozzáadnák a nettó reálkereset növekedésének meghatározott mértékét, jellemzően a növekedés felét. Például ha a tárgyévi infláció 6% lenne, a nettó reálkeresetek pedig 5%-kal növekednének, akkor a nyugdíjakat a következő évben 8,5%-kal emelnék.

A javasolt változtatások fedezetét az teremthetné meg, ha Magyarország közelítené a nyugdíjrendszerre fordított költségvetési kiadásait az EU átlagszintjéhez (a GDP 10,9%-a), a jelenlegi 7,45% helyett.