Lesújtó statisztikára derült fény: magyarok milliói élnek ilyen embertelen körülmények között

A szegénység nem csupán egyéni probléma, hanem az egész gazdaságra hatással van az alacsonyabb termelékenység, a kieső adóbevételek és a csekély elkölthető jövedelem miatt. A helyzet javításának egyik leghatékonyabb eszköze a munkaerőpiacra való visszatérés támogatása lenne, azonban ennek gyakran már az első lépcsőfoka, a közlekedés is komoly akadályt jelent.

A közlekedési szegénység különösen súlyos probléma Magyarországon, ahol a munkahelyek erősen koncentrálódnak bizonyos területekre. 2011 és 2022 között jelentősen, 34-ről 42 százalékra nőtt az ingázók aránya, miközben a települések mindössze 13 százalékán dolgozik helyben a munkavállalók legalább fele.

A helyzetet súlyosbítja, hogy a magyaroknak arányaiban többet kell közlekedésre költeniük, mint régiós versenytársaiknak. A lakosság 12 százaléka nem engedheti meg magának személygépkocsi vásárlását, és az EU-ban nálunk a legmagasabb azoknak az aránya, akik a legalsó jövedelmi ötödben még a tömegközlekedést sem tudják megfizetni.

Tavaly ősszel közöltünk egy részletes interjút Bass László szociológussal, akivel az országban egyre jobban elharapódzó gyermekszegénységről írtunk, de szó esett a szegénység mérésének különböző szempontjairól is:

EZ IS ÉRDEKELHET

Így lett magyarok tömegeinek luxus az iskola: a gazdag gyerek gazdag, a szegény itt szegény marad

2020-ban egy egygyerekes családban az átlagos, egy főre jutó oktatási kiadás egy évre 20 ezer forint volt.

Az Egyensúly Intézet által kidolgozott Közlekedési Kirekesztettségi Index szerint különösen rossz helyzetben vannak a dél-dunántúli, az észak-magyarországi és az észak-alföldi települések lakói. A probléma nem csak a kis falvakat érinti: több nagyobb település is kifejezetten rossz mutatókkal rendelkezik. A kistelepülések problémáiról ebben a cikkben írtunk.

Az intézet javaslatcsomagja több megoldási lehetőséget is felvázol: kötelező egyeztetést írna elő az állami szolgáltatók és a helyi szereplők között a menetrendek kialakításában, ösztönözné az önkormányzatokat saját járműparkjuk használatára az ingázók szállításában, valamint adókedvezményt biztosítana a vállalati buszjáratokat indító cégeknek a hátrányos helyzetű járásokban.