A legnagyobb átverések: Aki eladta az Eiffel-tornyot...kétszer!

Az Eiffel-toronytól az Alcatrazig: nem mindennapi történet

Victor Lustig nevét talán itthon is ismerik néhányan, az óceánjárók utas-fosztogató pitiáner csalója ugyanis beírta magát a történelembe, amikor 1925-ben Franciaországban partot érve egy újságcikket olvasva megfogant fejében "a nagy gondolat". A cikk a párizsi Eiffel-torony egyre romló állapotáról szólt, a mondanivaló pedig Lustig állítása szerint rögtön bevillantotta fejében az üzleti ötletet: el kellene adni ócskavasnak az építményt.

Ezt követően gyakorlatilag kiadta magát az illetékes minisztérium helyettes vezetőjének és titkos gyűlésre hívott 6 fémkereskedőt, akikkel megosztotta a bizalmas információt, hogy rossz állapota miatt lebontják az Eiffel-tornyot, a fém alapanyagot pedig értékesítik. A kiszivárogtatás után megkérte a jelenlévőket, hogy tartsák titokban az információt és tegyék meg tétjeiket.

A szerencsétlen nyertes Andre Poisson lett, aki azon nyomban át is adta a 125 000 dollárnak megfelelő vételárat a "minisztérium emberének" az Eiffel-szerződésért cserébe. Lustig a sikert követően Bécsbe menekült a pénzzel, ahol gyakorlatilag maga sem hitte el, hogy huzamosabb ideig nem is keresik. Az történt, hogy az áldozat olyannyira átverve érezte magát, hogy szégyellte jelenteni a csalást.

Több sem kellett a duplázáshoz: Lustig egy hónappal az első sikeres üzletet követően visszatért Párizsba, ahol a már kipróbált trükkel ismét eladta a tornyot, ezúttal 200 000 dollárnak megfelelő összegért. Párizs egyik látványosságát ezt követően már nem piszkálta, visszament Amerikába, majd végül 1935-ben elítélték és 1947-es haláláig az Alcatrazba zárták. Lustig mondása szerint a becsületes emberek élete unalommal teli, trükkjének piaci adaptációira pedig jócskán van példa, nem is kell messzire mennünk...

Bepalizott kormány: a sportkocsi, ami nem megy

Az üzleti bukások nagy történelemkönyvét felütve szembetalálhatjuk magunkat egy 1970-es évekbeli brit történettel, melynek főszereplője John DeLorean, a General Motors akkor sikeres Chevrolet és Pontiac részlegének egykori vezetője. A menedzser veszte az volt, hogy megálmodta a rozsdamentes acélból készült sportkocsit, amit saját cégében szeretett volna megvalósítani.

DeLorean meggyőzte a brit kormányt, hogy 130 millió dollárnak megfelelő összeget fektessen be a vállalkozásba. Észak-Írországban létre is jött a gyártóüzem, mely számos halasztás után végül 1981-ben bemutatta a kész DeLorean modellt, melyet 25 000 dolláros, akkor még csillagászatinak számító áron kezdtek árulni.

Az autót két fő üzenettel próbálták értékesíteni: egyrészt a rozsdamentes acél jelleget, másrészt pedig a felfelé nyíló ajtókat hangsúlyozva. A probléma az volt, hogy a gyakorlatban az ajtókat alig lehetett becsukni belülről, a projekt halálos ítéletét azonban maga az alapanyag mondta ki. A rozsdamentes acél ugyanis rendkívül nehéz, így paradox módon létrejött egy olyan sportkocsi, melynek végsebessége 75 mérföld per óra (kb. 120 km/h) volt és nagyságrendileg 10 másodperc alatt gyorsult 100-ra.

A megjelenés után egy évvel, 1982-ben a cégnek már 50 millió dollárnyi felhalmozott adóssága volt, miután összesen 8500 autót gyártottak le. 1999-ben John DeLorean magáncsődbe menekült 20 millió dolláros adóssága miatt. A hírek szerint az üzletember mostanság a 3500 dolláros rozsdamentes acél karórákban lát üzleti lehetőséget.

A sztárok sem mindenhatók: átvert író, bukott színésznő

Kim Basingerről kevesen tudják, hogy busás gázsijából egyszer megvett egy egész várost Georgia államban azzal a céllal, hogy turistalátványossággá alakítja a helyet. Braselton városka vételára 20 millió dollár volt. A színésznő filmstúdiókat szeretett volna létrehozni és filmfesztivált szervezni a városban. Miután azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a filmsztárok szívesebben lógnak Hollywoodban, mint Georga északkeleti részén, Basinger eladta a várost 1993-ban.

Üzleti sikerekről a híres író, Mark Twain sem számolhatott be, ő ugyanis olyannyira megszállottja volt a "gazdagodjunk meg gyorsan" típusú recepteknek, hogy minden csalásnak bedőlt és minden pénzét ezekre áldozta, noha nem keresett keveset az írással.