Brutális atomfegyverkezésben a világ: egyre nő az orosz és az amerikai arzenál, ebből baj lehet

A jelenlegi adatok szerint kilenc ország katonai készleteiben összesen 9614 bevetésre alkalmas robbanófej található, amelyek túlnyomó része, 8009 darab, Oroszország és az Egyesült Államok birtokában van. Emellett további 2627 kivont robbanófej vár megsemmisítésre.

A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) adatai szerint Kína 2024 januárja óta jelentősen erősítette nukleáris kapacitását: készlete 500-ról 600 robbanófejre nőtt, ami 100 darabos gyarapodást jelent. India is bővítette arzenálját, nyolc új robbanófejjel, így már 180-at tart hadrendben.

A két európai atomhatalom, Franciaország és az Egyesült Királyság összesen 515 működőképes robbanófejjel rendelkezik. Észak-Korea kivételével egyik nukleáris állam sem hajtott végre kísérleti robbantást az 1990-es évek óta.

A nukleáris fegyverekre fordított globális kiadások meredeken emelkedtek: 2024-ben 11 százalékkal nőttek, meghaladva a 100 milliárd dollárt – ez percenként 190 151 dollár elköltését jelenti a Nemzetközi Kampány a Nukleáris Fegyverek Eltörléséért (ICAN) számításai szerint.

Az Egyesült Államok a teljes összeg több mint felét, 56,8 milliárd dollárt költött, míg Kína 12,5 milliárddal, az Egyesült Királyság pedig 10,4 milliárddal követte. A legnagyobb arányú növekedést az Egyesült Királyság (26%), Pakisztán (18%) és Franciaország (13%) érte el.

Az ICAN összesítése szerint a kilenc nukleáris fegyverrel rendelkező ország 2020 és 2024 között összesen 415,9 milliárd dollárt fordított arzenáljára. A trend egyértelmű: a kiadások évről évre nőnek, 2019 és 2023 között például 34 százalékos emelkedést mértek.

Mekkora a veszély?

A kérdés adott: kell-e aggódni egy atomháborútól? Nature.com legfrissebb elemzésében mutatott rá, hogy a geopolitikai rivalizálások, a technológiai fejlődés és a polgári viszályok fokozódása közepette a nukleáris fegyverek által a nemzetközi politikára vetített árnyék ismét erősödik – méghozzá példátlan módon, ahogy azt az elmúlt hónapok eseményei is mutatják

Mint ismert, májusban heves, bár rövid ideig tartó összecsapások robbantak ki India és Pakisztán között, amikor a két nukleáris fegyverekkel rendelkező rivális ország légicsapásokat, rakétatámadásokat és más katonai műveleteket hajtott végre egymás ellen. A harcok intenzitása példa nélküli volt a nukleáris államok történetében.

Júniusban Oroszország (a modern történelemben először) jelentős számú nukleáris fegyverek hordozására alkalmas platformot veszített el. Az ukrán dróntámadások során több stratégiai bombázót is megsemmisítettek orosz területen.

Kevesebb mint két héttel később Izrael végrehajtotta történetének legátfogóbb katonai akcióját a nukleáris fegyverek elterjedésének megfékezésére, célba véve több iráni nukleáris létesítményt. Irán válaszul több száz rakétát indított, ezzel a valaha volt legnagyobb támadást mérve egy nukleáris fegyverekkel rendelkező ország területére.

A nukleáris fegyverekről szóló nemzetközi diskurzus is új mederbe terelődött. Kelet-Ázsiától Európáig az Egyesült Államok szövetségesei egyre gyakrabban teszik fel a kérdést: továbbra is támaszkodhatnak-e Washington nukleáris elrettentő erejére, vagy szükségük lesz egy „B tervre”, amely akár saját atomfegyverek kifejlesztését is jelentheti. Dél-Koreában növekvő aggodalommal figyelik Észak-Korea bővülő és egyre kifinomultabb arzenálját, míg a NATO kelet-európai tagjai feszülten reagálnak arra, hogy orosz nukleáris fegyverek kerültek Fehéroroszországba, és Moszkva egyre inkább támaszkodik atomarzenáljára a katonai erő kivetítése során.

Bár valószínűtlen, hogy az atomfegyverrel nem rendelkező államok tömegesen rohannának saját nukleáris fegyverek kifejlesztésére, a nukleáris fegyverkezésről szóló egyre lazább retorika arra utal, hogy a világban fokozódik a bizonytalanságérzet. Egy kevésbé következetes Egyesült Államok, a hagyományos háborúkra jobban felkészült államok, és a nukleáris háború lehetőségével szembeni csökkenő félelem együtt egy új, veszélyesebb korszak felé tolhatják a globális biztonsági helyzetet és a különböző társadalmak veszélyérzetét – figyelmeztet a Nature.com. 

Létezik-e a nukleáris szorongás?

Pszichológusok szerint a nukleáris szorongás olyan tartós félelem, amely az atomfegyverek bevetésének szándékos vagy véletlen lehetőségéből fakad. A hidegháború éveiben, különösen az 1962-es kubai rakétaválság idején, ez a szorongás a hétköznapok részévé vált, s hatása generációkon átívelt. Bár a hidegháború vége után évtizedekig csökkent a fenyegetettség érzése, a közelmúlt geopolitikai feszültségei: köztük az ukrajnai háború, Észak-Korea rakétakísérletei és a Kína–USA rivalizálás, újraélesztették a félelmeket.

A modern információs környezetben a nukleáris fenyegetés nem csupán szakpolitikai elemzésekben jelenik meg, hanem a közösségi médiában, hírcsatornákon és akár szórakoztatóipari alkotásokban is. A fenyegető nyilatkozatok, katonai erődemonstrációk és a fegyverkészletek növekedéséről szóló hírek valós időben érnek el emberek millióit, fokozva a bizonytalanság érzését.

Kutatások szerint a fiatalabb generációk, akik a hidegháborút nem élték át, de a klímaváltozás és a globális instabilitás közepette nőttek fel, különösen érzékenyek a nukleáris fenyegetésre. A nukleáris szorongás egyéni szinten alvászavart, krónikus stresszt és pesszimizmust okozhat.

A nukleáris szorongás intenzitása az elmúlt nyolcvan évben hullámzott: a második világháború utáni fegyverkezési verseny, a hidegháború csúcspontjai, majd a leszerelési egyezmények időszakai mind befolyásolták a közvélemény hangulatát. A jelenlegi trendek: a fegyverkészletek bővülése és a nemzetközi kapcsolatok feszültsége, azt jelzik, hogy a világ újra egy magasabb szintű kollektív félelem korszakába léphet.

Enyhülhet a feszültség

Sok múlhat a pénteki alaszkai találkozón is, ahol Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök találkozik. Mint ismert, a Fehér Ház egy olyan békemegállapodást javasolt európai szövetségeseinek, amelynek értelmében Ukrajna jelentős területeket engedne át Oroszországnak. A tervezet szerint Moszkva megkapná a Donbaszt és a Krím-félszigetet, cserébe pedig kivonná erőit Ukrajna más, jelenleg is megszállt részeiről.

Bár a Fehér Ház hivatalosan nem erősítette meg a részleteket, Donald Trump korábban utalt arra, hogy a megállapodás „némi területcserét” tartalmazna. Az amerikai elnök állítólag nyomást gyakorolt Volodimir Zelenszkij ukrán elnökre, mondván: „készüljön fel, hogy valamit alá kell írnia”. Kérdéses, hogy Ukrajna mennyire lesz képes elfogadni ezt a tervezetet.