Úton az újabb világégés: utoljára a 2. világháború előtt láttunk ilyet - Magyarország is nyakig benne van

Tavaly rekordot döntöttek a globális katonai kiadások, ugyanis átlépték a 2,7 billió dollárt (átszámolva nagyjából 1047 billió forintot), ami 9,4 százalékos év közbeni növekedést jelent. A fokozódó geopolitikai feszültségek közepette a világ mind az öt régiója a második egymást követő évben (2023-ban és 2024-ben) növelte jelentősen katonai kiadásait, melynek egy része K+F (kutatás-fejlesztés) ráfordítás, kifejezetten biztonságpolitikai és stratégiai szempontból.

Ezeket a hatalmas összegeket több ország teszi ki, így az Institute for Economics & Peace három paraméter – legtöbbet ráfordító, legmagasabb egy főre jutó kiadás, legtöbbet költő az ország GDP-jéhez viszonyítva – alapján az vizsgálta, hogy a világ leginkább militarizált országai közül melyek rendelkeznek a legnagyobb katonai költségvetéssel, a vásárlóerő-paritás (PPP) figyelembevételével.

Náluk a legnagyobb a katonai ráfordítás 2024-ben

2024-ben a leginkább militarizált országok közül az Egyesült Államok, Kína és Oroszország fordították a legtöbb pénzt katonai kiadásokra, ez pedig a világ teljes kiadásainak több mint felét adta.

A legnagyobb költségvetéssel nem meglepő módon Amerika rendelkezik, 949 milliárd dollárt költ 1,5 millió aktív szolgálatot teljesítő katonára, 4790 katonai telephelyen világszerte.

Az USA-t követi Kína, 450 milliárd dolláros kiadással. A kínai Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) számára jelenleg a fókusz Tajvanon van, az amerikai hírszerzés információi szerint Hszi Csin-ping kínai elnök 2027-re képessé akar válni az ország katonai elfoglalására, ezért fegyverkezhetnek ilyen ütemben.

A harmadik helyen pedig Oroszország áll, ami a becslések szerint 2024-ben 38 százalékkal növelte kiadásait az orosz-ukrán háború miatt.

Egy főre jutó katonai kiadások

Észak-Korea az itt szereplő többi országhoz képest jelentős különbséggel áll az első helyen, az ázsiai országban az egy főre jutó katonai kiadás vásárlóerő-paritáson számolva 9929 dollár (körülbelül 3 millió 850 ezer forint).

A Perzsa-öböl menti Katar áll a második helyen, 5621 dollár az egy főre jutó kiadás az egyébként nagyjából 3,12 millió lakosságú országban. A katonai költségvetésüket a hadsereg, a haditengerészet és a légierő széleskörű modernizációja vezérli.

Meglepő módon Szingapúr áll a harmadik helyen, annak ellenére, hogy semleges államként ismert. Ez azonban kevésbé felel meg a valóságnak, ugyanis az állam évtizedek óta a GDP-jének körülbelül 3 százalékát költi védelmi fejlesztésekre, ami egyébként magasabb, mint a legtöbb európai országé.

GDP-hez viszonyított katonai kiadások

A GDP-arányos katonai kiadás azt mutatja meg, hogy egy ország az összes gazdasági teljesítményének mekkora részét költi katonai célokra, azaz a hadsereg fenntartására, fegyvergyártásra, kutatás-fejlesztésre, infrastruktúrára.

Ebben Észak-Korea szintén vezető szerepet tölt be, 2024-ben a GDP-je 34 százalékát katonai kiadásokra fordította.

A második helyen Ukrajna áll, a GDP 17 százalékával, összesen 103 milliárd dollárral.

Érdekesség, hogy Oroszország csupán a tizedik helyen áll ebben a mutatóban, a katonai költségvetése a GDP-je 6 százaléka volt. Ennek ellenére a körülbelül 145 millió lakosságú ország jóval többet, 352 milliárd dollárt költött, így ma Oroszország rendelkezik Európa legnagyobb hadseregével, 1,3 millió aktív szolgálatot teljesítő katonával. A második legnagyobb hadsereget pedig Ukrajna tudhatja magáénak Európában, szintén az ukrán-orosz háború nyomán, 900000 aktív katonát számlál.

Európa is fokozza a ráfordítást

A Morningstar elemzése szerint a geopolitikai feszültségek hatására az európai országok látványosan növelik védelmi költségvetéseiket. Előrejelzések szerint 2024 és 2035 között az európai védelmi kiadások éves szinten 6,8 százalékkal emelkednek, megelőzve az Egyesült Államokat (1,7 százalék), Oroszországot (3,2 százalék) és Kínát (3,1 százalék). Ennek következtében Európa részesedése a globális védelmi költésből 16 százalékról 22 százalékra nőhet 2030-ra.

A növekedés mögött nem csupán az ukrán-orosz háború áll, hanem Kína katonai térnyerése, valamint Finnország és Svédország NATO-csatlakozása is, amelyek új biztonsági kihívásokat teremtettek. A Morningstar elemzőcég szintén rámutat, hogy az európai államok számára az amerikai támogatás esetleges visszavonása és a stratégiai önállóság iránti igény további ösztönzést jelenthet.

EZ IS ÉRDEKELHET

Egyre többet fordítanak védelemre az országok: tényleg nem ússzuk meg a háborút?

Magyarország teljesíti a NATO kérését a védelmi kiadásokról, Spanyolország azonban sokáig ellenállt - most végre sikerült meggyőzni őket.

Magyarország a védelmi kiadások élmezőnyébe lépett

Ahogy azt korábban a Pénzcentrum is megírta, az elmúlt évtizedben Magyarország látványosan megnövelte katonai célú kiadásait: míg 2014-ben a GDP mindössze 0,6 százalékát fordította védelemre, 2023-ra ez az arány már 1,9 százalékra emelkedett. Ezzel az ország az EU középmezőnyének élére került, megelőzve több nyugat-európai tagállamot. A növekedés üteme európai viszonylatban is kiemelkedő: csak Lettország előzte meg a GDP-arányos emelkedésben, Magyarország a második helyen áll 217 százalékos bővüléssel.

A magyar fegyverkezési dinamika mögött több tényező húzódik: egyrészt a régió biztonsági környezetének átalakulása – különösen az orosz–ukrán háború hatásai –, másrészt a Zrínyi 2026 haderőfejlesztési program keretében zajló eszközbeszerzések és infrastruktúrafejlesztések.

Szintén ösztönzőleg hatott a NATO régóta irányadó célkitűzése, hogy a tagállamok védelmi kiadásai elérjék a GDP-jük 2 százalékát. Magyarország az elmúlt években látványosan közelít ehhez a küszöbhöz: a 2023-as 1,9 százalékos arány csaknem teljesíti az elvárást.

Azonban a katonai költések emelkedése önmagában nem garantálja a haderő hatékonyságát. A valódi biztonságpolitikai előrelépéshez elengedhetetlen, hogy a mennyiségi bővülést minőségi fejlesztések is kísérjék. Ez magában foglalja a személyi állomány folyamatos képzését, a logisztikai rendszerek korszerűsítését, valamint a társadalmi támogatottság és a haderőn belüli morál erősítése is.

A tudományos területek is átalakulnak

A katonai ráfordítások nem egyszerűen fegyverkezést jelentenek, így a fegyver- és a védelmirendszerek modernizációja és fejlesztése számtalan egyéb területen okozhat átrendeződést és forrásátcsoportosítást például a kutatás-fejlesztésben.

Az OECD friss jelentése is erre utal, eszerint

a tudományos, technológiai és innovációs együttműködéseket egyre inkább befolyásolják a globális politikai feszültségek, valamint a stratégiai technológiák körüli biztonsági megfontolások,

azaz leegyszerűsítve, a kormányok egyre inkább nemzetbiztonsági célokhoz igazítják STI-politikájukat (azaz a tudománnyal, technológiával és innovációval kapcsolatos szabályozásukat).

A Science, Technology and Innovation Outlook 2025 című kiadvány rámutat: a kormányok egyre tudatosabban hangolják össze a kutatás-fejlesztési politikájukat gazdasági és nemzetbiztonsági prioritásaikkal. Ez magában foglalja a kulcsfontosságú technológiák ösztönzését, a szellemi tőke védelmét, valamint a tudományos kapcsolatok diplomáciai célú hasznosítását is.

A jelentés szerint ez az egyre erőteljesebb biztonsági fókusz jól tükrözi, hogy a geopolitikai átrendeződés miként alakítja át a nemzetközi kutatási és innovációs hálózatokat.

Így változik a fejlődés üteme és iránya

A nemzetközi tudományos publikációk aránya az OECD-országokban 1970 és 2023 között 2 százalékról 27 százalékra nőtt, ám a növekedés üteme az utóbbi időben lassulni látszik, ami szintén betudható a globális feszültségeknek és az energiaválságnak. A megoldások, azaz a különböző katonai eszközök, védelmi rendszerek és az energetikai technológiákkal kapcsolatos fejlesztések egyre sürgetőbb kihívást jelentenek, mégis egyre több ország vezet be szükségszerűen kutatásbiztonsági politikát, aminek a nem megfelelő alkalmazása viszont hátráltathatja a nemzetközi tudásmegosztást.

Mathias Cormann, az OECD főtitkára elmondta, hogy

kihívás megtalálni az egyensúlyt a biztonság, a nyitottság és az innováció között. Túl kevés biztonság veszélyezteti az érzékeny kutatásokat, túl sok viszont elfojthatja az innovációt és az együttműködést.

A jelentés arra figyelmeztet, hogy a biztonsági intézkedéseknek arányosnak és célzottnak kell lenniük, hogy ne akadályozzák a nemzetközi tudományos kapcsolatok fejlődését, különösen olyan területeken, mint a klímacélok elérése, az egészségügyi innováció vagy a digitális átállás - ezek a védelmi kiadások mellett továbbra is fontosak, ráadásul hozzájárulnak az adott ország hosszútávú versenylépességéhez.

Eközben azonban a kormányok egyre nagyobb összegeket fordítanak hadászati kutatási területekre. Az energiaügyi K+F kiadások 10 év alatt 76%-kal, míg

a védelmi célú kutatás-fejlesztése költségvetések 75%-kal emelkedtek – ez utóbbi majdnem kétszerese az összesített K+F növekedésnek.

Ezek a beruházások azonban nemcsak mennyiségükben, hanem irányultságukban is átalakulnak. A Morningstar adatai alapján a hangsúly egyre inkább ezekre a területekre kerül a technológiai beruházásokban:

• Mesterséges intelligencia és kvantumtechnológia katonai alkalmazása
• Kiberbiztonság és drónrendszerek fejlesztése
• Lőszer- és tüzérséggyártás felfuttatása (például Ukrajna támogatásához)
• Légi platformok modernizálása, például az F–35 flotta élettartamának meghosszabbítása az USA és egyéb NATO-tagállamok finanszírozásában
• Tengeralattjáró-programok bővítése, amelyekre az USA és Európa összesen 400 milliárd dollárt fordítanak 2030-ig

Ezek a fejlesztések jól tükrözik, hogy a biztonságpolitikai prioritások egyre inkább technológiai irányba tolódnak, és a védelmi szektorban is megjelent a verseny az innovációért.

Jól látható tehát, hogy az egyes országok egyre többet költenek katonai célokra, amit nemcsak az ukrán-orosz háború, hanem a közel-keleti konfliktusok és az ázsiai fegyverkezések (például Kína és Észak-Korea) is sürgetnek. Ez a trend a világ nagy részét érinti, így Európa is növeli a kiadásait, egyre nagyobb hangsúlyt fektetve a technológiai kutatás-fejlesztés katonai szempontjaira. Ezek a prioritások részben új fókuszt adnak az egyes tudományos területeknek, másrészt pedig a jelentős költségvetési átcsoportosítások iparági berobbanást hozhat a hadászatban.