Súlyos terhet cipel magával rengeteg magyar: így lehet feldolgozni a legfájdalmasabb gyászt

Az emberi lét súlyos kérdésével, a halál, az elmúlás gondolatával nem szívesen szembesülünk a mindennapokban, ezért váratlanul, felkészületlenül éri az embereket egy közeli hozzátartozó, családtag, barát - vagy akár egy kisgyereknél a kedvenc játékmackó - elvesztése. Barcs Krisztina szerint a fájdalom mindenkit egyformán letaglóz. Azt a pszichológus-író is elismeri, hogy többféle válaszokat adunk erre az élethelyzetre, és hogy a veszteséget nem könnyű feldolgozni.

Barcs Krisztina azt tapasztalja, hogy a mai világ sajnos nem segíti ezt a folyamatot, az a mód sem szerencsés, ahogyan a társadalom, a barátok igyekeznek segíteni. Csak azt tudják mondani, hogy tedd magad túl a gyászon, szórakozz, tereld el valami kellemes elfoglaltsággal a figyelmedet, majd lesz másik, aki pótolja a veszteséget – de ezek rossz üzenetek a jóismerősöktől.

A sírás, de annak hiánya is segíthet

Ehelyett tudomásul kell vennünk, hogy a gyászfeldolgozásban mindenkinek megvan az egyéni útja, és ezen sok minden megengedett. Nemcsak a közmegegyezésnek megfelelő sírás, hanem annak hiánya is. Az is, ha valaki szinte megbénul, nem érez semmit, másban viszont haragot ébreszt a halál. Ez mind hozzátartozik a gyász minimum egy-, másfél éves folyamatához.

A pszichológus azt tanácsolja, ne riadjunk meg a fájdalmas érzelmek átélésétől, mert ez a természetes. De ha kifejezzük fájdalmunkat, azzal megkönnyebbülhetünk. Ennek jó eszköze a temetési szertartás, de lehet minden más, egyéni ceremónia is, ami őszinte búcsúzást jelent a közös emlékek, helyszínek, emlékek felelevenítésével.

A gyerekekkel is kell beszélnünk a gyászról

A tudatos gyászmunkát az előttünk álló ünnepnapokon is elvégezhetjük, amikor könnyű ráhangolódni emlékezésre. Fontos, hogy a családunkban élő gyerekek is megtanulják, hogyan megy tovább az élet, ha elvesztünk valakit, hogyan emlékezzünk rá. Ha elfojtást, hárítást tapasztalnak, attól a halál, az elmúlás félelmetessé, tabuvá válik. De ha kifejezhető a fájdalom, a hiány, akkor az ad biztonságot, hogy ezek a megpróbáltatások is túlélhetők.

Ennek a lélektanához és a gyakorlati megvalósításához további segítséget nyújtanak Barcs Krisztina gyerekeknek szóló pszichológiai ismeretterjesztő könyvei, az Így működik a lelked!, és annak folytatása, a Hahó, lélekmanók! A pszichológus azt tanácsolja, ne hazudjuk azt a gyerekeknek, hogy csupa jó dolog vár rájuk az életben. Tudniuk kell, adódhatnak nehéz helyzetek, és ezekben hogyan kell helyt állni.

Alkotások is segíthetnek a gyászfeldolgozásban

Ezt a részt a lélek sötét éjszakájának nevezte el a szerző, és arról mesél, hogy ha egy kedvenc játékukat, macijukat elvesztik, úgy könnyebbül meg a lelkük, ha visszaemlékeznek rá, lerajzolják, átadják magukat szomorúságnak. „Egy idő után a kisírt gyászból szomorkás emlék válik, és a gyászfolyamat végén visszaáll a harmónia az életünkben.” – teszi hozzá a szerző.  Mindezt tapasztalatból is tudja Barcs Krisztina, aki pszichológiai és írói munkája mellett hobbifestő, több önálló kiállítása is volt már álomszerű olajképeiből. Őt ezek az alkotások is segítették a gyászfeldolgozásban, de másnak talán az segít, ha kiénekli, kitáncolja, kibeszéli magából a fájdalmat, vagy naplót vezet.

A Mélység és Alázat című, 2008-ban született képe díszíti a Tarandus kiadó gondozásában megjelent Az Álomszövő című könyvét. A fekete világmindenség közepén álló pici alak a veszteség ábrázolásával megkönnyebbülést jelentett a szerzőnek. A köteten végigvonul a halál, a gyász, a veszteség, de az álmok szimbolikájának értelmezésével segíti a lelki görcsök oldódását. Éppen erről a megnyugtató hatásról számolt be Az Álomszövő legtöbb felnőtt olvasója.