Súlyos betegségéről vallott a legendás műsorvezető: egyre többen kapják meg a letaglózó diagnózist

Ben Fogle, az ismert televíziós műsorvezető és közéleti személyiség nemrégiben tett közzé egy bejegyzést Instagram-oldalán, amelyben felfedte, hogy figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) diagnosztizáltak nála. Ez a bejelentés újabb mérföldkő volt Fogle mentális egészségével kapcsolatos nyilvános beszámolóiban, hiszen korábban arról számolt be, hogy diszlexiás (olvasási nehézség).

Az 50 éves műsorvezető elmondta, hogy az élete bizonyos területein egyre nagyobb kihívásokkal kellett szembenéznie, ami végül ehhez a friss diagnózishoz vezetett. Fogle szerint egy "közelmúltbeli mentális vihar" indította el ezt a folyamatot, ami jelentős változást hozott a mindennapi életében. A diagnózissal gyakran jár együtt társadalmi megbélyegzés, de ennek ellenére hangsúlyozta:

az ADHD nem teszi őt törékennyé, bár elismeri sebezhetőségét. Fontosnak tartja az egyéni neurológiai különbségek felismerését anélkül, hogy ezeket egyszerű címkékkel illetnénk.

Az ADHD diagnózisa révén Fogle úgy érzi, hogy jobban megértette önmagát, és azóta többször hangsúlyozta a közösségi média felületeken, hogy nagyon fontos a társadalomi elfogadás gyakorlása a neurológiai sokféleség iránt. Azt is hozzátette, hogy ezek az egyéniségi jegyek növelik a kreativitást és az empátiát. 

Fogle emellett beszámolt egy 2013-as traumatikus eseményről is, amikor egy Cotswoldsban lévő vidéki kocsmában, valamilyen pszichotikus anyagot tettek az italába, amelytől pszichotikus állapotba került. Ezután hetekig tartó pszichológiai és orvosi vizsgálatok következtek. Bár több orvos is megerősítette, hogy külső anyag okozta a pszichózist, Fogle szembesült a nyilvánosság és média részéről érkező szkepticizmussal és áldozathibáztatással.

Ezek az események rávilágítanak az alkoholfogyasztás veszélyeire és arra a társadalmi tendenciára is, amely gyakran inkább az áldozatot hibáztatja. Ugyanis Fogle története bárkivel megeshet!

Ben Fogle nyíltsága mentális egészségügyi küzdéseivel kapcsolatban fontos üzenetet közvetít: felhívja a figyelmet arra, hogy mindenki mögött összetett történet húzódik meg. Kiállása a neurológiai különbségek elfogadása mellett elősegíti a mentális egészség destigmatizálásáról szóló párbeszédet.