Súlyos, ami kiderült a hazai csapvízről: kevesen tudják, mi is folyik valójában az otthonukban

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság ajánlása1 szerint a férfiaknak átlagosan 2 és fél, a nőknek pedig 2 liter vizet kellene inniuk naponta. Azonban a magyar felnőtt lakosság az ideális mennyiségnél jóval kevesebb vizet fogyaszt: a 18-34 éves korosztálynak a napi másfél liter sem “jön össze”, a 65 év feletti nők pedig alig 9 deciliter vizet isznak naponta.2 Most a Wavin és az Ipsos friss kutatásából3 az is kiderült, hogy a magyarok többsége, 64 százaléka csapvizet iszik, ám a válaszadók 35 százaléka nem tudja, milyen típusú ivóvízcsövek vannak az otthonában.

A csapvíz minőségét számos tényező befolyásolja, többek között a vízbázis tisztasága, a vízkezelés technológiája és nem utolsó sorban az ivóvízhálózat vezetékeinek állapota. Bacsinszky Tibor anyagmérnök szerint az épületek kora támpontot adhat a csövek anyagára vonatkozóan, hiszen az adott korszak technológiai lehetőségei és szabályozásai nagymértékben befolyásolják, hogy milyen típusú vezetékeket rejthetnek a falak. Magyarországon az 1950-es és '60-as években a tartós, ám egészségügyi kockázatokat rejtő, az akkor elérhető, korrózióra hajlamos azbesztcement, acél és horganyzott vas vezetékrendszerek terjedtek el az ivóvízhálózatok kiépítésénél. Az épületen belüli alkalmazásoknál a '70–'80-as években elsősorban az antibakteriális tulajdonságairól ismert, ám drága és korródálódó réz, illetve gyengébb minőségű PVC csöveket építettek be.

Csak a kilencvenes években jelentek meg, és a kétezres években terjedtek el a legszigorúbb egészségügyi előírásoknak megfelelő, több rétegű csövek (úgynevezett multilayer csövek). Ez a hő- és vegyszerálló kombináció ötvözi a fém stabilitását és a magas minőségű műanyag előnyeit. Az innovatív épületgépészet terén piacvezető Wavin felmérése szerint bár a válaszadók harmadának nincs információja az otthona ivóvízcsöveiről, a megkérdezettek 21 százalékához műanyag csöveken, 27 százalékához pedig fém csöveken érkezik az ivóvíz, 16 százalékuk pedig a kombinált rendszereket jelölte meg. A multilayer csövek aránya a jövőben várhatóan tovább növekszik, hiszen nem csak biztonságosak, hanem a szerelésük is gyerekjáték a hagyományos rendszerekhez képest.

Rejtett veszélyforrás a falak mögött és a padló alatt

Bár a lefolyórendszerek minősége az ivóvízcsövekéhez képest kisebb figyelmet kap, ez az ingatlan állapota és környezetvédelmi szempontok miatt sem elhanyagolható. “A régi vezetékek sokszor nem bírják a mai életvitelünk okozta megterhelést. Elég arra gondolnunk, hogy pár évtizede az esetek többségében legfeljebb 40 fokos víz távozott az épületekből például a kézi mosogatás után, manapság viszont a mosó- és mosogatógépekből a rendszerbe jutó víz ennél lényegesen melegebb, ezért a hő- és vegyszerállóság az egyik legfontosabb szemponttá vált” – magyarázza az anyagmérnök. A lefolyócső rendszerek hibái – a szivárgás, dugulás, vagy visszafolyás – sokszor csak akkor derülnek ki, amikor már penészedik a fal vagy megsüllyedt a padló.

A Wavin kutatásából az is kiderült, hogy a válaszadók nagy többsége, 86 százaléka szerint a zajszint sem elhanyagolható szempont, a legtöbben (63%) társasházakban, szállodákban tartanák előnyösnek a halkabb lefolyórendszert, de az éjszakai vízhasználat (44%), a gyerekek napközbeni alvása (26%), az otthoni munkavégzés (12%), illetve a nyugdíjasok vagy betegek ápolása (11%) esetén is fontos lehet a halkabb lefolyórendszer. Ma már léteznek olyan speciális, zajcsillapító műanyagból készült csövekből és pontos illesztésekből és a zajcsillapító rögzítési rendszerekből álló lefolyórendszerek, melyek megakadályozzák a zajok és rezgések kialakulását. A magas minőség egyben kevesebb lerakódást, nagyobb hő- és vegyszerállóságot is jelent.

Bár a prémium minőségű csőrendszerek anyagköltsége magasabb lehet, a befektetés hosszú távon megtérül, hiszen megelőzhetők velük az akár sokszoros javítási költségek. A Wavin kutatásának eredményei azt mutatják, hogy a vásárlók ezeket a várható költségeket már figyelmbe veszik jövőbeli otthonuk kiválasztásakor: a válaszadók 85 százaléka, hajlandó lenne többet fizetni egy olyan ingatlanért, amely modern és biztonságos ivóvíz- illetve lefolyórendszerrel rendelkezik – minden negyedik válaszadó akár nagyobb árkülönbség esetén is.

Cső-kvíz az otthonunkban

Bacsinszky Tibor anyagmérnök szerint, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy miből készültek az ivóvíz, vagy lefolyócsöveink, az alábbi pontok segíthetnek az anyag meghatározásában:

• A csövek felületén keressük meg a kötelezően feltüntetett feliratot.
• Az építkezési, felújítási dokumentáció is támpontot adhat, itt érdemes az építés évét is figyelembe venni.
• Forduljunk a közös képviselőhöz, vízóra-leolvasóhoz, ők gyakran tudják, mikor és mire cserélték legutóbb a csöveket.
• A cső felülete alapján is sokszor sejthető, miből készült: az azbesztcement például szürke, kemény, hideg.
• Legpontosabb eredményt laborvizsgálattal kaphatunk: egyes szaklaborok bevizsgálják a vízmintákat a csőanyagból származó nehézfémekre és azbesztre is.