Ukrajna lett Európa legnagyobb hadserege – a történész szerint ez mindent megváltoztat

2022 februárjában Moszkva teljes inváziót indított Ukrajna ellen, és azt várta, hogy néhány nap alatt térdre kényszeríti Kijevet. A valóság azonban ennek éppen az ellenkezője lett: Volodimir Zelenszkij visszautasította a nyugati evakuálási ajánlatokat, az ukrán hadsereg pedig sikeresen megvédte a fővárost. A következő hónapokban Harkiv és Herszon környékét is visszafoglalták, miközben Oroszország képtelen volt stratégiai jelentőségű területeket elfoglalni.

Harari rámutat: 2025-re az orosz hadsereg 200–300 ezer halott és sebesült árán mindössze Ukrajna területének 0,6%-át szerezte meg – ráadásul kevesebbet, mint amennyit 2022 nyarán birtokolt. Ez a „pozíciós háború” az első világháború nyugati frontját idézi, ahol hatalmas emberáldozatok árán alig változott a frontvonal.

Ukrajna taktikája világos: inkább időszakos visszavonulásokkal óvja katonáit, és hagyja, hogy az orosz hadsereg elvérezzen értelmetlen támadásokban. A fekete-tengeri és a légi hadszíntéren is látványos sikereket arattak: elsüllyesztették az orosz flotta zászlóshajóját, a Moszkvát, és több kulcsfontosságú hajót megsemmisítettek. Az orosz légierő sem tudta megszerezni a légi fölényt, miközben jelentős veszteségeket szenvedett.

Mindezt Ukrajna úgy érte el, hogy a NATO katonái közvetlenül nem harcolnak a fronton, és a fejlett nyugati fegyverek is csak késve érkeztek meg. Harari szerint, ha ezek a fegyverek már a háború elején rendelkezésre álltak volna, a konfliktus akár 2022 végére lezárulhatott volna.

Ukrajna, mint Európa védelmi vonala

Ma az ukrán hadsereg 1 millió harcedzett katonát számlál – többet, mint a legnagyobb európai hadseregek (német, francia, lengyel) együttvéve. Ez azt jelenti, hogy ha Oroszország Európa ellen fordulna, és az Egyesült Államok nem avatkozna közbe, Ukrajna lenne a kontinens legfőbb védelmi vonala.

Harari szerint a háború valódi tétje nem a területszerzés, hanem politikai: az ukrán államiság és nemzetiség megszüntetése. Ez a cél azonban már meghiúsult. Az orosz atrocitások, az áldozatok és a háború emléke olyan közös tapasztalatot hozott létre, amely hosszú időre megerősítette az ukrán nemzeti öntudatot.

„A nemzeteket nem földdarabok vagy vércseppek alkotják, hanem történetek, képek és emlékek az emberek fejében” – idézte Harari, hozzátéve: az ukrán nemzet immár bizonyította, hogy él, és kész megvédeni függetlenségét. Ez önmagában is győzelem.