Így múlik ki szép csendben Oroszország gazdasága: ha belerokkannak is, folytatják a háborút Ukrajnában?

Oroszország gazdasága 2025 végére jelentős kihívásokkal néz szembe, amelyek középpontjában az Európai Unió által bevezetett gazdasági szankciók állnak. Ezek a szankciók célja, hogy csökkentsék Oroszország képességét a háború finanszírozására, és gyengítsék a politikai, katonai és gazdasági elit hatalmát. 

A nyugati szankciók hatására Oroszország gazdasága jelentős visszaesést szenvedett el. A reál GDP körülbelül 12%-kal csökkent, és a dollárban mért GDP veszteség meghaladja az 1,6 billió dollárt. A szankciók hatására a rubel árfolyama ingadozott, és az infláció növekedett, ami tovább nehezítette a gazdasági helyzetet.

Az energiaexport továbbra is kulcsfontosságú Oroszország gazdaságában. Bár az EU 2025 júliusában bevezette a 18. szankciós csomagot, amely szigorította az orosz kőolaj és földgáz importját, az EU tagállamok, mint Franciaország, Hollandia, Románia és Portugália, továbbra is vásároltak orosz energiát. Ezáltal Oroszország továbbra is jelentős bevételekre tett szert az energiaexportból.

A széniparban Oroszország súlyos válsággal küzd. A szankciók, a globális szénárak csökkenése és a logisztikai költségek növekedése miatt a szénipari veszteségek 2025 első hét hónapjában 225 milliárd rubelt tettek ki, szemben a 2023-as 375 milliárd rubeles nyereséggel. Ez különösen a Donbasz régióban érezteti hatását, ahol az ipari infrastruktúra elavult, és az ukrán támogatások megszűntek.

Szabó Dániel, a Portfolio makrogazdasági elemzője szerint az orosz gazdaság 2025-ben egy kettős pályán mozog: miközben a hivatalos statisztikák 2,2%-os GDP-növekedést jeleznek, a valóságban a hadiipari termelés mesterséges felfutása mellett a civil gazdaság számos szegmense stagnál vagy visszaesik.

A hadiipari növekedés és a civil gazdaság gyengélkedése

A Világbank és más független elemzők szerint az orosz gazdaság növekedése torz, mivel döntően a hadiipari termelés mesterséges felfutására épül. A civil gazdaság számos szegmense stagnál vagy visszaesik, különösen a szolgáltatások, az autóipar és a fogyasztási cikkek gyártása. A termelékenység gyenge, a beruházások szerkezete torzult: a tőkejavak és a high-tech import visszaesése miatt a termelés szerkezete elmozdult az alacsony hozzáadott értékű, állami megrendelésektől függő ágazatok irányába. A középtávú kilátások stagnálást vetítenek előre, a potenciális növekedés évi 1% alá süllyedhet, mivel a munkaerőhiány, a tőkekivonás és a technológiai elszigetelődés tartósan fékezi a gazdasági kapacitást.

Hozzátette, ez a gazdasági torzulás a civil szektorban csak lassan válik érzékelhetővé. Oroszországban jelenleg félig szabad piac működik, mivel Vlagyimir Putyin félig autoriter rezsimet tart fenn.

Ebben a rendszerben az állam bármikor képes úgy beavatkozni a piac működésébe, hogy a hadiipari termelés zavartalanul folyjon, miközben a lakosság csupán enyhébb hiánygazdasági hatásokat tapasztalhat.

Az elemző szerint a Kreml jelenlegi gazdaságstabilizáló intézkedései három fő pillérre épülnek: a költségvetési expanzió fenntartására, a szigorú tőkekorlátozások érvényesítésére és a hadiipari rendelésállomány mesterséges biztosítására. A 2026-os költségvetésben a katonai és biztonsági kiadások a teljes büdzsé közel 40 százalékát teszik ki, miközben a szociális kiadások és az infrastruktúra részesedése csökken.

A kormány új adókat vezet be – például a vállalati nyereségadó kulcsát 20-ról 25 százalékra emelik, a bányászati adókat és az exportvámokat kiterjesztik –, ami rövid távon javítja a bevételeket, de hosszabb távon visszafoghatja a magánszektort.

A rubel mesterségesen gyenge, hogy maximalizálják a költségvetési bevételeket rubelben, miközben a jegybank 16 százalékos alapkamatot tart fenn az infláció letörésére. Szabó Dániel szerint ezek az intézkedések inkább rövid távú tűzoltásnak számítanak: fenntartják a gazdasági működést, de tovább mélyítik a szerkezeti torzulásokat, és nem teremtenek hosszú távon fenntartható növekedési alapot.

A háztartások már érzik a szankciókat?

Szabó Dániel, a Portfolio makrogazdasági elemzője szerint egyes területeken az orosz háztartások már egyértelműen érzik a gazdasági nehézségeket. A hivatalos infláció 8–9 százalék körül alakul, de az élelmiszerek és a háztartási cikkek ára gyakran 15–20 százalékkal emelkedett az elmúlt egy év során. A rubel gyengülése miatt az importtermékek drágák, a szankciók következtében pedig számos nyugati árucikk hiányzik, vagy gyengébb minőségű helyettesítőkkel pótolják azokat.

A reálbérek 2025 első felében 2–3 százalékkal csökkentek, miközben a munkaerőpiac paradox módon egyszerre feszes és stagnáló: a hadiipar és a logisztika munkaerőt von el, míg más szektorok – különösen az IT, az oktatás és a kereskedelem – leépítésekbe kezdtek

- fogalmazott az elemző.

Mint elmondta, az elmúlt héten több nagy ipari konglomerátum, például a Rosztec és az Uralvagonzavod részleges leállások és kényszerszabadságolások mellett működik, mert a hadi megrendelések volumene már nem képes teljes kapacitásukat fenntartani. Más nehézipari és bányászati vállalatok elbocsátásokba kezdtek. Szabó Dániel szerint a háztartások emiatt fokozatosan a megtakarításaikhoz nyúlnak, ami tovább gyengíti a belső fogyasztást.

Kifáradhat-e Oroszország?

Azzal kapcsolatban, hogy a háború mennyire terheli meg a gazdaságot a Portfolio elemzője úgy fogalmazott: a 2026-os büdzsé 36 ezer milliárd rubeles kiadásából mintegy 14,3 ezer milliárd rubel jut katonai és biztonsági célokra, ami a GDP több mint 7 százalékát jelenti.

Ez az arány a hidegháború vége óta nem látott szint, és az olajbevételekhez képest is túlzott. A Kreml egyre inkább rendkívüli bevételekre támaszkodik – például a Nemzeti Jóléti Alap felélésére és speciális hadiadókra –, de a Világbank szerint a jelenlegi ütemű katonai kiadás legfeljebb 2–3 évig fenntartható, hacsak nem növekednek tovább az energiahordozók exportbevételei.

A költségvetési hiány 2025-ben várhatóan a GDP 3,5 százalékát éri el, amit a pénzügyminisztérium főként rubelalapú államkötvények kibocsátásával finanszíroz – ezeket főként hazai bankok és állami alapok vásárolják, ám a modell hosszabb távon inflációs nyomást és pénzügyi kockázatokat hordoz.

A hadiipar túlsúlya komoly szerkezeti kockázatot rejt. Szabó Dániel szerint a gazdaság militarizálódása a források és a munkaerő torz elosztásához vezet: a növekedést egyre kevésbé a fogyasztás vagy az innováció, inkább az állami megrendelések és a katonai ipar tartja fenn. A magánszektor fokozatosan kiszorul a hitelezésből, a technológiai fejlesztések pedig egyre inkább hadicélokat szolgálnak. A Reuters elemzése szerint az ipari óriások, amelyek az elmúlt években a hadi termelésre álltak át, most kezdik megérezni, hogy a kereslet nem végtelen, és beruházásaik nehezen konvertálhatók vissza civil termékekre.

Szabó Dániel kiemeli: elméletileg a folyamat visszafordítható lenne, de csak jelentős politikai és gazdaságpolitikai fordulat esetén – például a háború lezárásával és a szankciók enyhítésével. Rövid távon Oroszország gyakorlatilag hadigazdasági pályán van: a GDP növekedésének több mint fele a katonai szektorhoz kapcsolódik, a költségvetési kiadások szerkezete militarizált, a humán tőke pedig a civil gazdaság rovására koncentrálódik a védelmi iparban. Ennek tartóssá válása hosszú távon csökkenti a termelékenységet, a technológiai megújulást és a társadalmi jólétet.

Bendarzsevszkij Anton a Péncentrumnak korábban elmondta, hogy az orosz gazdaság a hadigazdaság átmeneti lökete után kifulladt: a GDP csökken, magas az infláció, megugrott a költségvetési hiány, az exportbevételek esnek, a kamatok az egekben vannak, a munkaerőpiacot pedig a hadsereg és a védelmi ipar szívja fel kiugró bérekkel. Az ukrán csapások az energiaszektort is sebezhetővé tették, néhol üzemanyaghiány alakult ki.

EZ IS ÉRDEKELHET

Bendarzsevszkij Anton: az oroszok erőforrásai is végesek, 10 évig nyöghetik majd ezt a háborút

Az elmúlt hónapokban egyre erősebbek azok a félelmek, miszerint Oroszország a következő években akár közvetlen katonai konfliktusba is sodródhat a NATO-val.

Mindez azonban önmagában nem kényszeríti ki a háború lezárását. Moszkva katonailag most előnyben érzi magát, a Donbasz elfoglalását elérhető célnak tartja, ezért Putyin nem akar megállni. Az olajbevételekből felhalmozott tartalékok még évekre mozgásteret adnak, és az orosz vezetés kész elviselni a lakossági nehézségeket is – ahogy tette a szovjet időkben.

Hogyan értékelik anyagi helyzetüket a magyarok 2025 végén?

Átfogó felmérést indított a Pénzcentrum. A kutatás célja, hogy átfogó képet adjon arról, miként értékelik a magyarok saját pénzügyi helyzetüket, és milyen tényezők befolyásolják anyagi biztonságérzetüket. A felmérés kitér a kiadások fedezetére, az adósságokra és a megtakarításokra is, valamint arra, mennyire érzik stabilnak saját helyzetüket a válaszadók. Köszönjük, ha támogatod a munkánkat egy kitöltéssel!